Tamás

"A szülőknek tudomásul kell venniük, hogy ez a gyerek nem elveszett, hanem elment otthonról. Az okot kellene kutatni, hogy erre miért kerülhetett sor. (...) Valószínűleg elkésett, és most már pláne nem mer hazamenni. (...) A szülők nem várhatják el tőlünk, hogy csatárláncban, katonákkal fésüljük át az ország teljes területét" - üzente Ferenczi László, a Bács-Kiskun megyei főkapitányság szóvivője a Petőfi Népe című lapban Till Mátyásnak és élettársának, Vörös Katalinnak, akiknek tízéves kisfia akkor már másfél hónapja nem jött haza a gyermeknapi rendezvényről, ahová indult.

Vörös Katalin: Még aznap, vasárnap este nyolckor elmentünk a rendőrségre, de hazaküldtek. Várjunk még, hátha megjön. Hogy várhattunk volna: minden ismerősnek telefonáltunk már, senki nem látta. Kicsi még, tudunk minden barátjáról.

Magyar Narancs: Itthonról indult el?

VK: Itthonról, biciklin. A vadasparkban lehetett aznap lovagolni, oda ment. Volt már máskor is, de legtöbbször valakivel együtt. Az volt a negyedik alkalom, hogy egyedül engedtük el.

MN: A parkban várták őt aznap?

VK: Persze. Van ott felnőtt felügyelet, ismerik is Tamást jól.

MN: Látta valaki útközben?

VK: Csak egy ismerős fuvaros, más nem. Talán nem jutott messzire, azért.

MN: Tehát hazajöttek a rendőrségről, és vártak. Meddig?

Till Mátyás: Percet se vártunk, kerestük 11-ig. Az ügyeletes rendőr azt mondta, nincs emberük, de ha éjfélig nincs meg, azért szóljunk oda telefonon. Hát nem szóltunk, hanem bementünk, azt gondoltuk, rögtön kiküldenek embereket a kutatásra, kutyákkal, egy ilyen kisgyereknél.

MN: Önök már akkor úgy érezték, Tamás nem maga döntött úgy, hogy nem jön haza időben?

TM: Biztos voltam benne, hogy magától nem tenne ilyet. Ismerem a fiamat, megmondtam a rendőrnek, értse meg, ez a gyerek nem csavarog. Elég könnyen barátkozik. Van valami, amivel bármire rá lehetne venni: az állatok. Ha ezzel próbálkozott valaki, lehet, hogy vele ment.

MN: A rendőrség mikor fogott a keresésbe?

VK: Csak három nap múlva, szerdán, mikor már sírva mentem az iskolába, hogy csináljanak valamit. Van egy rendőr anyuka, ő szólt az érdekünkben. Voltak az iskolában, a barátainál, körülnéztek a vadasparkban, de amerre ment a gyerek, az út mentén nem mentek végig, ahogy szerintünk kellett volna.

MN: Úgy gondolja, hogy a rendőrség nem tett meg mindent?

VK: Egyértelmű. Az első hónap után már folyton elhajtották Mátyást. Azt mondták, nemkívánatos személy ott. Mert vitatkozott velük, ha nem értette, miért nem halad a nyomozás, miért nem mennek utána, ha van valami jel. Az első két napban magunk jártuk a környéket, ahogy tudtuk, barátok segítettek. A tűzoltóságtól jöttek, de őket is az iskola kérte meg. A rendőrség csak azt hajtogatta: majd szólunk, ha találunk valamit.

MN: És találtak?

TM: Nem ők. Meglett Tamás biciklije szeptember 17-én. Az ottani tanya tulajdonosa jelentette. Egy fa alatt volt a bal oldalára dőlve. Nem volt az száz méterre se az Ipartelepi úttól, ahol Tamásnak mennie kellett. Ott nem kutattak.

MN: Nem lehetséges, hogy később került oda a kerékpár?

TM: Nem, mert az ottaniak már júliusban látták, de nem jutott eszükbe, hogy ez lehet, amit keresünk. Mindenhol elmondtuk, hogy egy kék kempinggel volt. Aztán egyszer valakinek beugrott.

MN: Voltak a biciklin nyomok?

TM: A kormánya és a pedálja deformálódott valami ütődéstől, de a vizsgálat azt mondja, nem közúti baleset. Ilyesmi nyom az úton se volt. A kormány üreges, a jobb oldali valahol földbe fúródhatott, mert föld maradt benne és a pedálban is. Azt gondoltuk, a földmintát majd összehasonlítják a környező területekéivel, így kiderül, hol történt, ami miatt megszakadt az ő útja.

MN: Mi derült ki?

TM: Azt állítják, ottani anyag, ahol találták, de én láttam, ott tiszta homok volt, ez meg föld. Világosan látszott a különbség. Aznap nem is esett, a homok kipergett volna a résekből. A jelentésben különben is bal pedált emlegetnek, ami ugye felfelé állhatott, mikor eldobták, ha így történt, és nem is láttam benne földet.

MN: Ujjlenyomatot nem találtak?

TM: Azt mondták, ilyen sok idő után nem érdemes keresni. Csak azt nézték, vér van-e. Nem is igen találhattak volna semmit, mert akkora nejlonjuk volt, amibe csak a hátsó kerék fért bele. Úgy vitték el, csupaszon. Nem fogadtuk el a szakértői véleményt, új szakértő kirendelését kértük. Nem hivatalosan tudom, hogy a jelentés elkészült három hete, de minket még mindig nem értesítettek, pedig másra se tudunk gondolni. Nem nagyon jelentkeznek amúgy se, mintha feladták volna. Ha nincs semmi fejlemény, akkor is jó volna időnként átbeszélni a továbbiakat.

MN: Érkeztek bejelentések? Látták Tamást valahol?

VK: Állandóan azt hiszik, őt látják, még innen száz kilométerre is állították, hogy bekéredzkedett ennivalóért. De eddig mindenhová hiába mentünk, sok fiú hasonlít rá. Ezekre a bizonytalan bejelentésekre alapozza a rendőrség, amit mond. Hogy nincs baj, hogy mi szigorúan neveltük Tamást, ezért nem akar hazajönni. De én tudom, hogy bűncselekmény történt, máshogy nem lehet. Kocsival nem ütközött, ez kiderült, de akkor mitől sérült a bicikli? Talán lelökhették róla. Hiszünk benne, hogy jól van, csak nem tud minket értesíteni. Minden jós, akivel beszéltünk, azt mondja, életben van. Csak így lehet, különben akik bántották, a biciklit biztosan megpróbálták volna elrejteni, nem hagyják ott szem előtt, a helyszín közelében.

MN: Kinek a segítségére számíthatnak?

VK: A hatóságokban már nem bízunk, amire eddig jutottunk, magunknak köszönhetjük, meg az embereknek. Többször kértük a polgármestert, járjon közbe, sürgesse meg a dolgokat, de elzárkózott. A Csellengők jó lett volna, de nincs már. (Az Incze Zsuzsa szerkesztette Csellengők és Életjel című műsorokat az MTV 1999 végén levette műsoráról; hat év alatt több mint száz eltűnt megtalálásában volt közvetlen részük az adásoknak - K. Z.) Munkahelyem, a Bajai Duna Kötöttárugyár felajánlott félmillió forintot a nyomravezetésért.

MN: Ilyen esetben a rendőrség is szokott hasonló felajánlást tenni.

VK: Nyitottak egy számlát, de nem jött rá pénz. Nyitottunk egyet mi is, arra is alig.

Válasz

A kisfiú eltűnési esete az egyik legrejtélyesebb bűnügyi akta a megoldatlan ügyek között.
2000. május 20-án, vasárnap 9 óra 20 perckor távozott szülei lakásáról az akkor 11 esztendős kisfiú. Mosolyogva, vidáman pattant biciklijére. A bajai Szőnyi utcai házukból a vadasparkba indult lovagolni, de soha többé nem került elő.
Tamás nem érkezett meg a lovaglóórára, valahol a szülői ház és a vadaspark közötti úton nyoma veszett. Az eltűnése után alig négy hónappal egy kamionsofőr találta meg az elferdült ülésű kék kerékpárt, a sérüléseiből arra lehetett következtetni, hogy a járgány jobb oldalára borult. A nyomozók szerint lehet, hogy Tomit valaki elütötte, és a gázoló elrejtette a holttestet.
A rendőrök nem zárták ki a szexuális indíttatású gyilkosság lehetőségét sem. Már több mint egy év telt el, amikor letartóztatták a Till-ház közelében, a bajai tanyán élő Sz. Jánost, aki agyonverte barátnőjét, majd holttestét elásta. Az analfabéta férfi megerőszakolta élettársa édesanyját és annak kiskorú fiúgyermekeit is. Sz. János egyszer már elismerte, hogy megölte Till Tamást, és azt is bevallotta, milyen eszközzel végzett vele. Csakhogy a holttest nem került elő. A kecskeméti nyomozók lecsapoltattak egy halastavat, felforgattak egy szeméttelepet, de a megjelölt helyek egyikén sem találták meg Tamás testét. Sz. János pedig visszavonta vallomását.
Az eltűnés után 1 évvel a szülőket egy ismeretlen hívta fel s közölte, hogy a gyermek él, ő pedig tudja, hogy hol tartózkodik jelenleg. Majd kétségek között hagyva az anyát, letette a telefont, és többé nem jelentkezett. Igaz-e vagy sem, nem tudni, de egy ideig valóban feltételezték, hogy szervkereskedők vitték külföldre Tomit.
Egyszer érkezett levél is a szülőknek, a hátoldalán nyomtatott betűkkel az állt: Élek. Sosem derült ki, ki írta.

Tamás édesapjának az elérhetősége: Till Mátyás 06-79-426-315.

Válasz

Baján születtem kicsit vagyok nálad idősebb Tomi- mamár Tamás ! Mamámtől minden alkalommal kérdezem van-e valami uj hir Tomikáról/ nekik márcsak Tomika marad/, és itt is hiszem ,hogy egyszercsak felbukkansz és szaladsz szerető szüleid karjaiba. ...... szeretném ,hogy igylegyen. Imádkozom érted is mint minden eltüntért./dina

Válasz

eltűnt: 2000. május 28-án (13 éve)

Gyermeknapon távozott szülei lakásáról a bajai 11 éves Till Tamás. Azzal indult el, hogy a Parkerdei Vadasparkban fog lovagolni. Szüleinek azt ígérte, hogy egy órára hazaér. Azóta senki sem látta. A kerékpárját néhány hét múlva megtalálták, a fiúnak viszont nyoma veszett.

Egy évvel később egy ismeretlen férfihang felhívta Tamás édesanyját és közölte, hogy a gyermek él, ő pedig tudja, hol tartózkodik. Majd letette a telefont, és soha többé nem jelentkezett. A rendőrök felásatták az egész bajai szeméttelepet, a holttestet keresve. Ugyancsak feltúrtak egy betemetett tavat is, eredménytelenül. Hat éve előkerült egy férfi, aki beismerte a gyilkosságot, később azonban mindent visszavont. Bizonyíték pedig nem volt ellene.

Válasz

Tamás 2000. május 28-án 10 évesen tűnt el.

Válasz

Tíz év után is hazavárják eltűnt kisfiukat

rejtély | Egy szülőt nem érhet annál nagyobb tragédia, mint amikor gyermekét kell eltemetnie. A bajai Till házaspárral a sors talán még ennél is kegyetlenebb játékot űz: tíz éve nyomtalanul eltűnt akkor tizenegy éves fiuk, és azóta sem tudják, mi történt vele. Egy évtized fájdalom, bizonytalanság, könnyek, lemondás – és a remény...

Más családokkal ellentétben a gyereknap nem a gyermekükkel való önfeledt együttlétet jelenti a Till-szülőknek. Hanem inkább egy tragikus évfordulót: 2000-ben ugyanis gyereknapon, egész pontosan május 28-án tűnt el tizenegy éves fiuk, Tomi. Reggel kilenc órakor elindult kerékpárjával a négy-öt kilométerre lévő vadasparkba lovagolni. Azóta nem látták, nyoma veszett. Immár tíz éve...

Kinn vigasztalanul szakad az eső, és hiába Tillné Vörös Katalin üdvözlő mosolya, a Szőnyi utcai ház konyhájára is gyorsan rátelepszik a szomorúság. Az anyán látszik: tartja magát, de a múltra való emlékezés egy pillanat alatt könnyeket csal a szemébe. Plakátot mutat. Rajta Tamás gyerekkori képe, és a felirat: „Várunk haza!”

„Újra kiragasztjuk néhány helyen, az évforduló miatt. Hátha felbukkan valaki, aki tudja, mi történhetett Tomival...” – sóhajt. Majd megmutatja a fiú szobáját, amely máig úgy van berendezve, ahogy annak idején. „Az ágyneműjét azóta nem húztam le, és a törülközőjét sem mostam ki. Minden jeles napon megajándékozzuk. Ezt a biciklit például a tizennyolcadik, a virágcsokrot pedig a huszadikra születésnapjára kapta” – mondja az anya.

Egy vitrines szekrényben csokinyuszik és télapók, az ágyon plüssfigurák sorakoznak. Megannyi ajándék... A falon Tomi gyerekkori fényképe, a kisasztalon Tomi bizonyítványa. Kint az előszobában pedig egy grafikus által készített rajz: a művész szerint így nézne ki a tizennyolc-húszéves Till Tamás.

Beismerte, hogy megölte Tamást

„Ezek az apró tárgyak segítenek túllépni a mindennapokon. Erőt ad, mikor látom a fényképét. Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy segíteni kell neki” – veszi fel Katalin újra a beszélgetés elejtett fonalát. Beszélünk a tíz év alatt felmerült nyomokról, jelekről. Szóba kerül az a bajai férfi is, aki egyszer beismerte, hogy megölte Tamást. Sz. János barátnője meggyilkolásáért ült, mikor ezt a vallomást tette. Többször is félrevezette a zsarukat, akik útmutatása alapján rengeteg helyen ástak, keresve a holttestet, ám az nem került elő. A férfi aztán visszavonta a vallomást.

Most újra szabadlábon van, Katalin azt mondja, naponta elbiciklizik előttük. „Köszönünk egymásnak, de nem beszélünk” – mondja. Aztán folytatja. „Nagyon szeretném, ha már tényleg tudnánk, mi történt a kisfiunkkal. Az talán megnyugvást hozna, mert borzasztó ebben a bizonytalanságban élni. A rendőrségnél rendszeresen érdeklődöm, de sajnos mindig azt a választ kapom, hogy nincs érdemleges fejlemény, nem volt új bejelentés. A tíz évet kimondani is nehéz, nemhogy minden napját és percét megélni. Még a szörnyű bizonyosságot is elfogadnám, hogy megölték vagy elütötték, és aztán eltüntették a holttestet” – mered maga elé az anya.

Még él a remény

Egy kívülálló azt mondaná: ennyi idő után nincs esély arra, hogy fiuk élhet. Talán legbelül Katalin is tudja ezt. De következő szava már újra a reményé. „Nagyon bízom abban, hogy nem halt meg. Addig fogok ebben hinni, míg az ellenkezőjét be nem bizonyítják egy ruhadarabbal vagy DNS-vizsgálattal. Míg nincs bizonyosság, addig nem lehet ezen az ügyön túllépni, elfelejteni! Nem fogadjuk el, hogy ő már nincs... Érzem, hogy él... lehet, hogy be van zárva, fogvatartják és nem tud magáról hírt adni. Volt már rá példa, hogy sok-sok év után előkerült egy eltűnt személy...Bízom abban is, hogy felbukkan egy tanú, aki tud róla valamit. Optimista vagyok...”

Katalin azt mondja: fiuk eltűnése után beszélgettek férjével arról, hogy legyen még egy közös gyerekük, de aztán letettek erről. „Ha lenne is testvér, Tamás ugyanúgy hiányozna. Az örökbefogadás meg sem fordult a fejünkben, mi őt szeretnénk visszakapni”.

Bűntudat mardossa az apát

A szülők az őket ért tragédia óta még jobban támaszkodnak egymásra. Az anya a tíz év alatt megkeményedett, de próbál jobban figyelni másokra. Főleg párjára. „Férjemnek máig bűntudata van, hogy aznap elengedte Tomit a vadasparkba. Mindent megteszek azért, hogy ne érezzen így, mert ha itthon vagyok akkor, én sem tiltottam volna meg a fiunknak, hogy elmenjen. Az eltűnését megelőzően már kétszer volt egyedül lovagolni” – jelenti ki.

Sokat beszélgetünk még. Mikor kilépek a házból, ahonnan tíz éve Till Tamás is elindult, az anya egyik mondata visszhangzik bennem. „Visszaforgatnánk az időt, és kitörölnénk ezt a tíz évet az életünkből”. Az eső pedig csak esik és esik.

A rendőrség várja a tanúk jelentkezését

– Nincs lezárva Till Tamás aktája, a körözés folyamatban van – jelentette ki dr. Polyák Zsolt, a megyei rendőr-főkapitányság bűnügyi osztályának vezetője. – Minden beérkező adatot ellenőrzünk, hogy releváns-e a nyomozás szempontjából. Az évek során rengetegen jelentkeztek tanúként, de senki se szolgáltatott olyan információt, mely eredményre vezetett volna. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy megtaláljuk Tamást, mi sem adtuk még fel a reményt, hogy nyomára bukkanunk. Sok nyomozó foglalkozott már az üggyel, és jelenleg is van olyan kolléga, aki újra átnézi az aktákat. Folyamatos kapcsolatban állunk a szülőkkel, tájékoztatjuk őket az aktuális fejleményekről – mondta Polyák Zsolt.

Egy bajai férfi, Sz. János egyszer beismerte Tamás meggyilkolását, majd visszavonta vallomását. Sok nyomozó máig meg van róla győződve, hogy az ő lelkén szárad a kisfiú eltűnése, de ezt nem sikerült eddig bizonyítani. Most az ő személyén kívül újra figyelembe vesznek minden szóba jöhető szálat, hátha másfajta megközelítés vezet célra.

Polyák Zsolt arra a kérdésre nem kívánt válaszolni, hogy ő melyik verziót tartja a legvalószínűbbnek: meggyilkolták, elrabolták vagy elütötték Tamást, és hogy véleménye szerint életben lehet-e még a fiú. Azt viszont hozzátette: látnak arra esélyt, hogy még tíz év elteltével is előkerülhet olyan tanú, aki segít nekik megoldani a rejtélyt. Éppen ezért kérik, hogy aki Tamás eltűnésének körülményeiről információval szolgálhat, de esetleg ezt eddig még nem tette meg, jelentkezzen a rendőrségen.

Forrás: BAON.hu

Válasz

Úgy látszik, csak a filmekben van forró-nyom. Hogy lehet, hogy ilyen felszerelések, kutyák mellett nincs semmi amin el lehessen indulni. Remélem egyszer kiderül, hol van a kisfiuk. Addig is, minden ismerősömnek megmutatom a fényképét.

Válasz