Igen!Személyes ismerősünk az Édesanya ,mi látjuk azt a rengeteg küzdelemmel végzett napját amelyet ilyen szívvel és lélekkel kell ,minden nap megélnie........Drukkolunk,hisz neki egészen addig van Reménye!!!!

Előzmény

Válasz

Legyen meg az Isten akarata ,nagyon örülnének sokan ha hazakarülne

Válasz

Hiszek Istenben, és hiszem ,hogy léteznek csodás, és hiszem,hogy Máté él és valamikor egymásra találnak szerető családja ,édesanyja és Máté))) Kivánom szivből ,hogy igylegyen)))

Válasz

http://www.eltuntmate.hu/kepek-dobrontei-mate-viktor
ez másolt link, elvileg meg kéne jelennie.

Válasz

www.eltuntmate.hu/mate-eltunese
Be kéne jönnie, de megkérdezem a honlap szerkesztőjét, miért nem! Köszönöm, hogy szóltak! üdvözlettel!

Válasz

Erzsike a kép alá írt oldal nem érhető el.

Válasz

Nekem nem jön be az oldalcím, amit itt a kép alatt megadtak. Talán már megszűnt?

Válasz

Döbröntei Máté Viktor www.eltuntmate.hu /nem azonos a Tapolca - diszeli, fiatalemberrel!/

Válasz

Akit én láttam facebookon Döbröntei Máté, neki nem lehet írni, csak ismerősnek jelölni.
Fegyverek és autók képei vannak kint.

Válasz

Nyolc éve keresi fiát a veszprémi édesanya

A jövő hét pénteken lesz az eltűnt gyermekek világnapja. Borsos Erzsébet nyolc éve keresi a fiát, Döbröntei Mátét, aki tizennyolc évesen tűnt el. Budapesten látták utoljára. Édesanyja szerint üldözték.
„Nagyon nehéz felidézni azt a napot, annyira fájdalmas, és csak a sebeket tépem fel újra és újra, annyiszor, annyi helyen elmondtam már a történetünket – mondja Borsos Erzsébet. Fotókat vesz elő táskájából. – Ugyanezek a képek vannak fent róla az interneten is. Már csak abban bízom, a világhálóban. Azon keresztül sok emberhez el lehet jutni a világ bármely pontján. Talán feltűnik majd valakinek egy fiatalember, aki ismeretlenként került a közösségbe, nincs családja, kötelékei. És akkor majd talán megcsörren a telefonom…”

Felidézzük 2004. január harmadikát. Erzsébet már hajnalban felkelt, mert disznóvágás volt a rokonoknál, falun. Máté ezt nem igazán kedvelte, néhány napra a nagyszülőkhöz készült, az Alföldre. A reggeli busszal indult Veszprémből, s Budapesten kellett volna átszállnia. Édesanyja úgy emlékszik, igen zaklatott volt a fia hangja, amikor utoljára beszéltek. Mert Máté a fővárosból még felhívta: „Én nem is igazán értetettem. Zavart volt és zihált. Éreztem, hogy valami nincs rendben. Azt mondta, menekül, üldözik a rendőrök. Azt csak később tudtam meg, hogy a mentők is szállították aznap. Állítólag kiugrott a mentőből, és megszökött. Készült róla jegyzőkönyv, de azt mondták, nem láthatom. Csak felolvasták” – mondja Erzsébet.

A fiú graffitis volt, csapatba verődve pingálták illegálisan a veszprémi falakat. Emiatt a rendőrökkel állítólag többször is meggyűlt a baja. „Próbáltam rávenni, ahogy idősödött, hogy már nagyfiú, igazán felhagyhatna ezzel az ostoba hobbival. Azzal is győzködtem, hogy csak nekem okoz bajt ezzel, mert a rongálásait velem fogják kifizettetni” – meséli az édesanya. Mint mondja, az is felvetődött már benne, fia azért szökött meg, hogy ne hozzon bajt a családjára. Ráadásul a graffitizés egy idő után már jobban érdekelte, mint a tanulás vagy a barátok. És a festegetést nem bírta abbahagyni. Szinte már függött tőle. Máté a Táncsics Mihály Szakiskolában tanult
autófestőnek és fényezőnek.

„Kimondottan jó volt a kapcsolatunk, mindent megbeszéltünk egymással. Azt nem hiszem el, hogyha él, és szabadon mozoghat, akkor nem értesít. Vagy nem üzen legalább, hogy anya, élek, ne keress!” – fejtegeti Erzsébet, aki gondolt már arra is, hogy fiát elrabolták, és fogva tartják, esetleg külföldre hurcolták, s az is, hogy megszökött, vagy már nem él. Azt mondja, aznap, amikor telefonbeszélgeté­sük megszakadt, alig tíz másodpercre rá már próbálta is visszahívni, de akkor már csak a postafiók jelentkezett.

Nem jutott eredményre sem a rendőrség, sem a százezrekért felbérelt magánnyomozó. „Folyamatosan figyelem az ismeretlen halottak nyilvántartását, hátha valaki hasonlít rá. De nem. Egyszer találtak holtan valahol egy fiút, akinek kora, magassága megegyezett a fiaméval, de azonosítani már nem lehetett. Maradt a DNS-vizsgálat. Életem legszörnyűbb hetei voltak, amíg az eredményre vártam, de nem ő volt az” – meséli Erzsébet.

Néha kap egy-egy telefont, e-mailt, fórumbejegyzést új információkkal, de ezek mindeddig nem vezettek eredményre. Most, hogy közeleg az eltűnt gyermekek világnapja, Döbröntei Máté édesanyja új honlapot készített. Új felhívásokat írt, amelyek szerint nyolc év után is hazavárja fiát. „A bizonytalanság a legrosszabb. De a remény az, amiért még érdemes élni. Érzem, hogy él. És talán hazajön. Vagy üzen. Én mindennap várom” – mondja elfúló hangon az édesanya.
Magyar Hírlap

Válasz