Világgá megyek Világgá megyek.

Egy napon és ennyi.

Ha nem hív senki, és nem maraszt semmi.

Ha kihunyt a fény, és vége a dalnak.

Az emberek élnek.

Élnek és halnak.

De engem nem zavar, nem kell senki. Itt nincsenek fények, és nem várnak álmok.

Nem érdekel a szépség.

A vadonban járok.

Világgá megyek, elég most ennyi.

Vad szelek zúgnak, és térdig a sárban

Csak ballagok némán, halálra váltan.

Csak tépjen szél és verjen eső, hiába,

Nem léphetek más kitaposott nyomába.

Lehetnek szépek, én vagyok egyedül,

Ők elrontják, és nekem sem sikerül.

Mert a világ tenger: kínok, vágyak háza

De világgá megyek, otthon a hazába.

Forrás:moonshadow.hu . Írta: Andonika.

Az eltűnt gyermekekért

Ezrek váltak sötét árnnyá,

Víg percekből holt órákká.

Ezrek lettek köd és homály,

Elszakadt az életfonál.

Több száz lábnyom állt a porban,

Letört ágak kis halmokban.

Több száz szempár felejt bután,

Egy jel sem maradt ezután.

Egy-egy sikoly hangzott régen,

Elmerült a kormos légben.

Egy-egy élet tűnt el csendben,

Arcukról a köd nem lebben.

Hol vagytok msot, merre háltok, Köztünk immár miként jártok?

Éltek-e még, dobban-e szív,

Bús hazátok úgy hazahív!

Hol lehettek, merre mentek,

Új utakat miért kerestek?

Elüldözött apró népség,

Merre vihet bánat, kétség?

Bosszús tudat most vesszen el,

Dühötökből nézzetek fel! Kis eltűntek, megtérjetek,

Haza, csupán, haza gyertek!

Hagyjátok, mi fájó élet, Kétségteli, nem ér véget.

Minden könnyet felszárítunk,

Gyertek vissza, nagyon várunk!

Karunk nyitva, öllene még,

Hívjuk azt, ki elhagyott rég!

Kis csellengő, apró gyermek,

Gyere immár, várunk téged!

Forrás: Sanguine.(amatőr művészek)

Csellengő emlékek keringőt járnak

Derengő múlt ködére szállnak.

Hamvadó éj álmára várnak,

Mélabús cseppek táncára vágynak.

Távoli zokogás holdfényébe vesznek

Éjkorong visszhangjai, mik

Ében csepp emlékek.

Kongó kavargás a verem

Könnyező varázs a sejtelem.

(koparkehely90.virtus.hu)