„Ne félj tőlem kislány, nem harap a bácsi. 
Nyisd ki jól a szemed,szépet fogsz most látni.
Nem bántok én senkit a légynek sem ártok. 
Nem tudom, hogy miért rettegnek a lányok.„ 
(Fürgerókalábak együttes)

A köznyelv a mutogatós, leskelődő és kéjsóvár személyeket nevezi szatírnak. Az elnevezés a görög mitológiából származik, ahol az erdei félisteneket, mint a férfiasság megtestesítőit jelölték a szóval. Eredetileg félig ember-, félig állatalakban ábrázolták őket. Jellemrajzukban a gátlástalanság és az erkölcstelenség jelenik meg. Szerelmi vágyaik gyakori célpontjai voltak a nimfák.

Egyre gyakrabban hallani a híradásokban "mutogatós bácsik" felbukkanásáról. Ők azok a férfiak, akik önbizalomhiányukat azzal próbálják ellensúlyozni, hogy nemi szervüket mutogatják.

Perverzek vagy betegek? Mit kell tudni róluk?

Azokat a férfiakat, akik főleg fiatal nők előtt, azok legnagyobb ijedelmére és döbbenetére előveszik és mutogatják izgalomban lévő nemi szervüket, exhibicionistának nevezzük. Az exhibicionizmus latin eredetű szó, jelentése magamutogatás. Az ilyen kóros hajlamú embernek a nemi szerve mutogatásával előidézett megbotránkoztatás okoz szexuális élvezetet. Ehhez társul még az öröm is, hogy megijesztette a nőt és ezáltal fölényt is érez felette. Minél nagyobb riadalmat kelt, annál nagyobb nemi izgalmat érez. Gyermekkorban az exhibicionizmus és ennek ellentéte a meglesés (voyeurizmus) még természetes. A felnőtt exhibicionista erre a gyermeki szintre esik vissza. Személyiségstruktúrájukat tekintve az exhibicionistáknál gyakori a gyengeelméjűség és apszichopátia.

A „mutogatós bácsi” azonban nemcsak fiatal nőket szeret ijesztgetni, gyakran jelenik meg iskolák, óvodák, játszóterek közelében. Az áldozat legtöbbször traumaként éli meg a helyzetet. A látottak párkapcsolati problémákat, a szexuális érdeklődés elvesztését okozhatják. Előfordulhat, hogy az áldozatok személyiségfejlődése megreked annál az életkornál, amikor a mutogatóst látta, ezért nehézségekbe ütközik náluk a kiegyensúlyozott férfi-nő kapcsolat kialakítása.

Mit tehet, aki ilyennel találkozik?

Legcélszerűbb különösebb reakció nélkül faképnél hagyni a mutogatóst. Ha az áldozat nem reagál, illetve nem úgy, ahogy azt várja, az ezáltal okozott megdöbbenés és csalódottság feldolgozása annyi időbe telik, amíg nyugodtan ellehet menekülni. Mindenképpen hasznos, ha az áldozat magabiztosan mer fellépni egy ilyen kellemetlen szituációban. Nagyon fontos a gyermekek számára kihangsúlyozni, hogy ezek „csak” mutogatós-molesztálós helyzetek, ahol nincs testi kontaktus és az áldozatnak lehetősége van biztonsággal elmenni onnan. A problémát az jelenti, hogy nagyon nehéz meghúzni a határt, hiszen ilyenkor valójában bármi megtörténhet. A gyerekeket arra kell megtanítani, hogy a város olyan, mint a dzsungel: óvatosnak és gyanakvónak kell lenni. Fontos tudatosítani, hogy mindenképpen meséljék el a történteket szüleiknek, illetve olyan felnőttnek, akiben megbíznak. Sokszor egy gyereknek nehéz az ilyen „élményt” szavakba önteni; az undort, a kiszolgáltatottságot, a félelmet, de akár csak nevén nevezni, hogy mit láttak. Talán a legfontosabb az, hogy a szülő és gyereke között olyan bizalmi kapcsolat legyen, hogy egy ilyen történetet merjen otthon azonnal elmesélni és képes legyen erről nyíltan beszélni. Így megelőzhető az,hogy évtizedekig lappangjon egy ilyen titok, mindenféle lelki sebeket okozva.

Hétköznapi magamutogatás

Mindennapjainkban az exhibicionizmus hétköznapi jeleként megfigyelhetjük az egyre gyakoribb szereplési vágyat, amely a magamutogatás egyik válfaja. Természetesen ez nem perverzió, annak ellenére, hogy sokszor a nézőknek kevesebb örömet nyújt, mint a szereplőnek. Vannak olyan szakmák, hivatások, amelyekhez exhibicionizmus, önmegmutatási vágy szükséges. Ezt azonban csak akkor tekinthetjük művészetnek, művelőjét pedig művésznek, ha önmegmutatási vágya mellé tehetség, valamilyen kiemelkedő képesség, valamint a közönségnek való tetszeni vágyás és a másik szempontjának figyelembevétele, vagyis empátia is társul.

BÁCS-KISKUN MEGYEI RENDŐR-FŐKAPITÁNYSÁG BŰNMEGELŐZÉSI OSZTÁLY

K E C S K E M É T

6000 Kecskemét, Batthyány u. 14., Postacím: 6001 Kecskemét, Pf.:302 Tel:76/513-300/30-27, BM: 33/30-27, Fax: 76/513-300/30-98 BM 33/30-98, e-mail: [megmutat]

www.police.hu/bacs/bunmegelozes