Nagy port kavart a hónapokkal ezelőtt eltűnt tiszabői csecsemő ügye. - A gyermek eltűnéséről szóló első híradás. - A rendőrség nagy erőkkel látott a nyomozáshoz, és szinte azonnal önkéntes segítőik is akadtak: látnokok, auravizsgálók, gyógyítók. - Látnokok is hívták a rendőrséget. -A többnyire a rendőrségi zöld számra tett bejelentéseket a nyomozók megvizsgálták, de kézzelfogható eredményt ezek nem hoztak. A rendőrség nem kért fel külön látnokot az ügy megoldása érdekében.

Magunk is kíváncsiak lettünk, hogyan dolgozik ilyen helyzetekben a szellemvilág embere. A megyeszékhely Széchenyi lakótelepén élő Bodolai Éva készséggel segített, különösen, hogy ő maga is „lát", köznapi ember számára teljességgel megmagyarázhatatlanul.

— Képeket, képtöredékeket látok, nem szellemeket. Akkor jobban, élesebben, ha valami közvetlen kapcsolatba is kerülhetek az eseménnyel: ha kézbe foghatok valami tárgyat, találkozhatom hozzátartozókkal, elmehetek a helyszínre. Legtöbbször azonban elegendő egy fénykép is.
Ezután egy másik, nagy port kavart esetét eleveníti fel Bodolai Éva. Jó tíz esztendeje, hogy a szolnoki mentőkutyások akkori vezetője fordult hozzá segítségért, a jelek szerint nem hiába.

— Régebbről ismertem Évát — emlékezett kérésünk nyomán a kutyás mentőcsoport akkori vezetője, Juhász József. — Akkor már napok óta hiába kerestünk egy eltűnt idős szajoli férfit, a rendőrökkel és helybeli polgárőrökkel közösen, és szóltam neki, lát-e valami, amin elindulhatunk. Azt mondta, a Tisza árterén keressük, és részletesen leírta nekünk a helyet. Ahol azután később meg is találtuk a holttestet.
— Elhoztak egy fényképet a bácsiról — mondja a látnok a tíz év előtti eseményről. — Megnéztem, és láttam a fát, meg a közelben heverő biciklit. A testet magasan láttam, és azt mondtam a kutyásoknak, hogy fejmagasságban keressék.

Juhász úr azt mondja: a mentőcsoportok gyakran vesznek igénybe látnoki beavatkozást, ha elakadnak a keresésben, de ezt csak ritkán ismerik el.
— Hogy miként kezdődött? — tűnődött el a kérdésen az ezotéria számos területén járatos asszony. — Gyerekkoromban iskolából mentem egyszer hazafelé, és a kapukban kint üldögéltek az öregek. Ahogy hazaértem, azt mondtam anyámnak, hogy a Debreceni bácsi meg fog halni. Másnap megtörtént. Akkor persze még nem tudatosult bennem, hogy mit látok, de ma már tudom: halál előtt szürkülni kezd az aura, és én ezt pontosan észlelem.

Gondoltuk, teszünk azért egy kísérletet Tiszabőn is, hogy összehozzuk a családot a látnokkal. Bodolai Éva erre készséggel vállalkozott volna, de a család elzárkózott a látnoki látogatástól.

Az emlékezet csapdájában

Szöllősi József, Szajol polgármestere némileg másként idézi vissza a tíz éve történt esetet. A helyi polgárőrök vezetőjeként vett akkor részt a kutatásban, és úgy emlékszik, hogy az eltűnt családja említette annak kedvenc horgászhelyét az ártéren. A polgárőrök és a kutyás mentők egymással szemben indultak el, alaposan átfésülve a területet, és — állítja a polgármester — ő pillantotta meg először a lombok között lógó holttestet. Íme egy történet, két változatban.

Forrás:http://www.szoljon.hu/jasz-nagykun-szolnok/bulvar/a-latnok-talalta-meg-a-lombok-kozott-logo-holttestet-242605