Mintegy 10 000 gyerek tűnt el Magyarországon 2007-ben, és ez a szám évről évre emelkedik – ismerteti Flaskay Éva, a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány vezetője a szervezet nem hivatalos adatait.

Bár a „csellengők”  90 százaléka előbb-utóbb megkerül, túlzott optimizmusra mégsincs okunk, ha belegondolunk, hogy évente mintegy 100 gyerek tűnik el nyomtalanul.

A hivatalos rendőrségi statisztika szerint tavaly 11 407 kiskorú eltűnése ügyében indult eljárás – pontosít Kerepesiné Horváth Katalin, az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) szakértője.

Nem mind az

Mielőtt a szívünkhöz kapnánk, jó tudni, hogy az eljárás minden eltűnés bejelentésénél automatikusan elindul – vagyis a rendőrség adatgyűjtést folytat a gyermek felkutatására –, körözést pedig csak akkor kell elrendelni, ha ez nem vezet eredményre a bejelentéstől számított 24 órán belül.

Kerepesiné kiemeli, hogy a fenti adatból mintegy 8800 esetet állami gondozásban levő fiatalkorúak ügyében regisztráltak, jelentős részük szüleinél, esetleg élettársánál bujkált, vagy egyszerűen meglógott; nem szabad megfeledkeznünk a notórius szabadulóművészekről sem, akik évente akár 60 eltűnéssel is megdobhatják a statisztikát.

Akár intézetis, akár „rendes” családból elkóborolt gyerekekről van szó, 99 százalékuk 90 napon belül megkerül – biztosít az ORFK szakértője. A rendelkezésre álló adatok szerint tavaly 19-re rúgott azoknak a magyar állampolgárságú gyerekeknek a száma, akiket a hazai hatóságok eltűnés miatt kerestek. Még ebből is levonhatjuk azt a 12 esetet, amikor a gyerektartáson huzakodó szülők „rabolták el” egymástól a kicsit, kikerülve a hatóságok szeme elől.

Bántalmazva

Az elcsavargás oka lehet kalandvágy, de jellemzőbb a családi feszültség, a fizikai vagy lelki bántalmazás; a teljesítménykényszer, illetve a kamaszkor átgondolatlan, naív önállósági törekvései – sorolja a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány szakembere.

Az angliai Missing People eltűnteket segítő szervezet, eltűnt gyerekekre vonatkozó tanulmányában leszögezi, hogy a csellengők negyede valamilyen bántalmazás (fizikai, szexuális, vagy érzelmi) elől menekül el otthonról.

Durva vég

A Missing People tanulmányában a 2–16 napig távol levő tinédzsereknél az eltűnés háttereként a pszichés problémát, gyakran mély depressziót találtak a kutatók. Többször megelőző öngyilkossági kísérletet, és néha az eltűnés ideje alatti öngyilkosságot találtak a kutatók.

Az elszökés sokkal inkább spontán reakció, mint kiérlelt döntés: egy válasz a felhalmozódott stresszre és lehangoltságra, a megoldhatatlannak tűnő problémákra. Ugyanakkor a következmények gyakran nagyon kemények, nem ritka, hogy a gyerekek áldozattá válnak, vagy maguk követnek el bűncselekményt.

Sokan külföldön kötnek ki

Vannak bűnszövetkezetek, melyek kifejezetten ezekre a gyerekekre szakosodnak, és valamilyen mézesmadzaggal magukhoz édesgetik őket, hogy aztán különféle „szolgáltatásokat” kényszerítsenek ki. Így aztán jó pár eltűnt gyerek sorsa a prostitúció vagy a koldulás lesz, gyakran külföldön. A Kék Vonalnak több esete is van, amikor fiatal lányok kerültek Olaszországba gyanús körülmények között.
Ami az emberkereskedelmet és a gyerekprostitúciót illeti, tavaly mindössze hat esetben indult eljárás olyan ügyben, melynek sértettje 18 év alatti személy volt. Az ORFK illetékese ugyanakkor elismeri, hogy a valós adat ennek a sokszorosa lehet, a bizonyítás nehézségei miatt: a gyerekek ritkán mondják el meghallgatásuk során, hogy hol tartózkodtak és mit csináltak eltűnésük ideje alatt.

Vissza a családhoz?

A keresést elsősorban a rendőrség végzi, bár civilszervezetek is segíthetnek, például a hozzátartozóknak nyújtott támogatással – ezt teszi többek között a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány Eltűnt Gyerekek Munkacsoportja is. Ez azért lényeges, mert legtöbbször a család is fontos szerepet tölt be a keresésben.

Más kérdés, hogyha bántalmazás miatt ment világgá a gyerek, nem megoldás, ha a családhoz kerül vissza – teszi hozzá Flaskay Éva. Ilyenkor nem az állami gondozás az egyetlen megoldás: sokszor az is beválik, ha a család egy másik része vagy egy távolabbi rokon átvállalja a gyereknevelést.

Abban mindkét szakértő egyetért, hogy a végrehajtásnál fontosabb a megelőzés, amelyben alapvető a család szerepe. A kisebb összezördüléseknek, de a súlyosabb konfliktusoknak is elejét veheti az empátia és az állandó kommunikáció a gyerekkel.