Tavaly óta kering a világhálón az az e-mail, amiben egy anyuka kéri segítségünket eltűnt lánya megtalálásához. A gyerek egy hét után előkerült, ám a neked nincs szíved, ha nem küldöd tovább típusú körlevelet azóta is mozgásban tartja a kollektív rettenet. És nem véletlen, hogy az eltűnt gyerekekről azonnal bűncselekményekre asszociálunk: egyes történetek közel sem végződnek olyan szerencsésen, mint Viviené, és megrázó emlékük még kívülállóként is végigkíséri az életünket. De tényleg egy kisvárosnyi gyerek tűnik-e el évente, és jogosak-e az aggodalmaink? Ennek jártunk utána...


– Tavaly 12 109 bejelentést kaptunk – vezet be a rendőrségi statisztikák világába Kerepesiné Horváth Katalin őrnagy, az ORFK szakértője. – A gyerekek 25-30 százaléka egy napon, 34 százaléka egy héten, 31 százaléka 30 napon, 5-6 százaléka 90 napon belül belül hazatért vagy megtalálták. Ez azt jelenti, csak 1-2 százalékuk nem került elő 90 nap elteltével.

A rendőrség azonnal elkezdi a keresést, és – hacsak nem talál bűncselekményre utaló jelet – közigazgatási eljárás keretében kutatja az eltűnt kiskorút. Ez azt jelenti, hogy az eszközei korlátoltak: nem végezhet házkutatást, nem mehet be egy lakásba a házigazda beleegyezése nélkül, nem kísérheti figyelemmel az eltűnt bankkártyájának forgalmát, vagy hogy hol, mikor használja a tajkártyáját és a telefonját.

És azokkal akik három hónapon túl sem kerülnek elő? A legtöbben életjelet azért adnak magukról eltűnésük kilencvenedik napjáig. Általában olyanokról van szó, akik elmúltak már 17 évesek, és nem akarnak többé a családjukkal együtt élni, vagy visszamenni a nevelőotthonba – meséli Monostoriné Vas Anikó, bűnmegelőzéssel foglalkozó rendőr őrnagy. – Új életformát alakítanak ki maguknak, összeköltöznek valakivel, dolgoznak – sokszor az ország másik végében. Előfordul, hogy miután betöltötték a 18. életévüket, bemennek a rendőrségre bejelentkezni, de nem járulnak hozzá, hogy a szülőket vagy a nevelőotthont értesítsék a címükről. A kiskorúakat viszont a barátok, élettársak, esetleg szülők fedezik. Az esetek 99 százalékában a rendőrség tudja, hogy hol bujkálnak, csak nem képes őket elcsípni, mert nincs joga bemenni a lakásba. De az 1-2 százalékba tartoznak a jogellenesen külföldre került (elvált szülő vagy bűnözők által kicsempészett) gyerekek is.  

– Valójában tehát majdnem mindegyik „eltűnt” kiskorú megkerül, és elenyésző azoknak a száma, akik bűncselekmény áldozatává válnak; az utóbbi 11 évben ez 2-3 esetben fordult elő – pontosít Kerepesiné Horváth Katalin.

Legutóbb 2007-ben Takács Dominik esetét kapta fel a média, aztán kiderült: eltűnésről szó sincs, valójában a család kutyái tépték szét a kisfiut. Akkoriban tűnt el otthonából a szintén kétéves Tóth Paulina Veronika is, akinek holttestére csak két évvel később bukkantak rá; nem tudni, hogyan halt meg. Előzőleg, 2000-ben a 11 éves Till Tamás biciklivel lovaglóórára indult bajai otthonából; a mai napig nem került elő. És mindannyian emlékszünk az 1998-ban eltűnt, 7 éves Szathmáry Nikolettre a kislány földi maradványait csak 3 évvel később később találták meg, gyilkosa kiléte ismeretlen.

A kiemelt esetektől (ilyesmi szerencsére 2007 óta nem fordult elő) eltekintve az eltűnt gyerekek története sokkal prózaibb: a többségük egyszerűen meglép otthonról – vagy az otthonból, merthogy kb. 80%-uk állami gondozott. Ők szüleikhez, barátjukhoz szöknek, vagy csak elkódorognak. Fontos tudni, hogy az éves eltűnések száma esetszám, nem az eltűnt személyekre, hanem a bejelentésekre vonatkozik. 500-600 „notórius szökő” 4-5000 üggyel is megdobhatja a statisztikát. Szökés és eltűnés között persze van különbség, de a rendőrség a szökéseket is eltűnésként kénytelen kezelni.

– Miért mennek el otthonról a gyerekek? Akik 1–3 napon belül megkerülnek, általában maguktól hazajönnek, vagy olyan helyen tartózkodnak, ahol könnyű rájuk találni; a szökésükkel a figyelmet szeretnék felhívni magukra. Nem akarnak kikerülni a családból, csak a szigorú elvárások és retorziók, a meg nem értés és a szeretetlenség elől menekülnek. Jellemző, hogy bizonyítványosztás idején megugrik a bejelentések száma. Sok szülő mindent büntet, ahelyett, hogy folyamatosan odafigyelne a gyerekre, megbeszélné vele, hogy amit tett, miért nem jó, és megpróbálná megérteni az ő érveit is – mondja Monostoriné Vass Anikó.

A Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány Eltűnt Gyerekek Munkacsoportja egy civil szervezet, amit az érintett gyerekek és szülők lelki támogatására hoztak létre. Fenntartanak egy ingyenesen hívható telefonszámot azoknak a gyerekeknek, akik semmiképpen sem akarnak otthon maradni vagy hazamenni, és nincs kihez fordulniuk a problémáikkal. Merthogy a szökések, eltűnések hátterében többnyire hosszan tartó, a gyerek számára kezelhetetlen, mély konfliktusok húzódnak meg: lelki vagy fizikai bántalmazás, családon belüli erőszak, szexuális visszaélés, a kétségbeesett, céltalanul csellengő kiskorú pedig fokozott veszélynek van kitéve az utcán, hiszen létezik egy bűnözői csoport, ami a kimondottan rájuk specializálódik, hogy bűncselekménybe vonja be vagy annak áldozatává tegye őket. Ilyen helyzetben óriási segítség lehet egy megértő (és hozzáértő) felnőtt. Hogyan tudják meg a gyerekek a Kék Vonal telefonszámát? A szervezet eljuttatja az iskolákba a szóróanyagait, és van internetes oldaluk is.

Nemrégiben megint megtaláltak egy elrabolt és prostitúcióra kényszerített 15 éves lányt Olaszországban. Hajmeresztő! De mielőtt keseregni kezdenénk azon, milyen rettenetes országban élünk (ahol a gyermekre, ha a szülő nem fogja a kezét, ember- és szervkereskedő bűnbandák leselkednek), jó, ha tudjuk: általában rendezetlen családban felnövő, kiegyensúlyozott gyerekekkel esik meg ilyesmi. Ez a kislány sem tipikus eset, notórius eltűnő, fiatal kora ellenére már sokadszor adtak ki ellene körözést.

Az alulszocializált család hajlamosít az ilyen történetekre – hívja fel figyelmünket a  szakértő. A szeretetre vágyó, naiv gyerek elhiszi a segítségnyújtás ígéretét, és megbízik valakiben, aki aztán kihasználja őt és futtatni kezdi, vagy ha fiú, bevonja bűncselekményekbe. Jó családból való gyerekek is keveredhetnek hasonló ügyekbe, ha túlzott elvárások vagy más problémák elől menekülnek, esetleg a függetlenség és a  kalandvágy űzi őket. Valós veszélyt jelent Magyarországon a szervkereskedelem a gyerekekre nézve? – kérdezem Katalintól. – Nem – feleli –, ez inkább a balkáni országokban jellemző.

Mivel könnyítheti meg a szülő a gyerek megtalálását? Azzal, hogy nem titkolja el a rendőrség elől, milyen konfliktusok miatt szaladt világnak a gyerek, kik a barátai, kikkel szokott eljárni otthonról, mi érdekli, hol tölti a szabad idejét, általában, mi jellemző rá. Jó, ha a rendőrség tisztában van vele, ha a gyerek drogos, mert akkor másfelé kezdi keresni. A szülőknek sokszor fogalmuk sincs a gyerekükről, mikor hol tartózkodik, hazajött-e egyáltalán az éjszaka – ez nagyon megnehezíti a keresést.

Mit tehet a szülő, ha a gyerek még kicsi, de kénytelen egyedül közlekedni? Mindenképp tegyünk együtt egy próbautat, készítsük fel arra, milyen veszélyhelyzetek adódhatnak az út során, és ilyenkor mit tehet, kitől kérhet segítséget! Az elhagyatott helyeket kerülje el, ne mobilozzon, és ne hallgasson zenét útközben, mert ez elvonja a figyelmét a környezetéről! Figyeljünk rá oda, hogy a telefonja legyen feltöltve, tanítsuk meg fülkéből is telefonálni, és mindenképp tudja fejből a legfontosabb számokat!

Bay Ágota