ELTŰNÉSEK |2013. június 23. 13:04 Szalay Zoltán

 Eltűntté nyilvánítási eljárás keretében tervezi felkutatni a jövőben a rendőrség azokat, akiknek váratlanul nyomuk veszik. A kormány már elfogadta a törvényjavaslatot. Megyénkben több példa is igazolja az eddigi gyakorlaton való változtatás szükségességét.

Szakemberek körében eddig is vitatott volt, hogy hazánkban elégségesek-e az eltűnt személyek eredményes keresésével kapcsolatos jogszabályi előírások és az azok mentén elindított procedúrák. Azokban az esetekben ugyanis, amikor valakinek hirtelen nyoma veszett, bejelentés után a rendőrség állam-, illetve közigazgatási eljárást indított a megtalálására. Sajnos, gyakran előfordult, hogy – talán mert nem nyomozásról volt szó – nem úgy kezelték az esetet, mint amikor agyafúrt bűnözőket kellett üldözniük. Az eltűntek hozzátartozóiban az az érzés alakult ki, hogy nem vették kellően komolyan a jelzésüket. A Szeged környéki, lányokkal, asszonyokkal kíméletlenül végző sorozatgyilkos, a balástyai rém áldozatainak köddé válása kapcsán például az illetékes rendőrkapitány nem átallotta azt mondani, hogy „mire a búza megsárgul, addigra a tékozló asszonyok is hazatérnek”. Nem tértek. Évek múltán derült ki csak, mi is történt valójában velük.

Az egri Kiss Gábor 2000. november 11-i távolmaradása otthonról szintén meggyőző példája volt annak, hogy ha nem indul ilyenkor azonnali kutatás, akkor egyre kisebb az esély az illető megtalálására. A szülők nehezményezték, hogy a személyes jelzésük után két nappal is még csupán egy üres aktát láthattak az ügy vitelével megbízott rendőrnél, aki ráadásul rövidesen szabadságra ment. Ezért maguk próbálták kideríteni, hol, merre járt a fiuk, kikkel találkozott. Az ügyvédjük szerint sok a hasonlóság a közigazgatási eljárás és a nyomozás között, de az előbbinél nem alkalmazhatók bizonyos kényszerintézkedések. A nyomozáskor viszont lehetővé válik az operatív vizsgálódás is. Akkor a szülőket többen hívták telefonon, miután hallottak a gyerekük eltűnéséről, s ők szerették is volna megtudni, ki és honnan tárcsázta őket, ám ennek tisztázását a közigazgatási procedúra szabályai nem engedték a bűnüldöző hatóság embereinek.

– Az eltűnési ügyeket nem mechanikusan kéne kezelni – nyilatkozta akkor lapunknak a Kissék által felkért jogász. – Ha Gábor esetében a bejelentés után a konkrét ügyet mérlegelik, akkor talán másként alakul az egész. Ha Eger éltanulójának vész nyoma, akkor ehhez mért hozzáállásra lett volna szükség, mint az, hogy kalandvágyról lehet szó, ne idegeskedjenek, majd előkerül. Az elején alaposabban kellett volna elemezni a történteket. Valóban sokszor megesik, hogy rossz tanulmányi eredmény, szerelmi bánat vagy csavargási hajlam miatt mennek világgá a gyerekek, olykor a felnőttek is. Legtöbbjük szerencsére egy idő után haza is tér. Ilyenkor sok ember kell a kereséshez, ami nagy pénzbe is kerül. Ám vannak esetek, mint a Gáboré vagy az egri Bánfi Eszteré, a balástyai lányok-asszonyoké, amikor fontos lenne a mielőbbi és átgondolt cselekvés.

Az ügyvéd szerint lényeges, hogy ezeket az eseteket ne kezdőkre, a munkájukba belefásult emberekre bízzák, hanem azokra, akik nem harmadlagos ügyeknek veszik az eltűnéseket, olyanokra, akik speciális képzést kaptak. A hozzátartozóknak is több jogosultságot kellene adni, hogy betekinthessenek az iratokba, értesüljenek a keresés momentumairól.

Vannak, akik az amerikai gyakorlattal példálóznak. Ott a bejelentés után azonnal beindul a gépezet: útzárások, az eltűntről minden forgalmas helyre kifüggesztett fényképek, rendőrautókban kutyás zsaruk és lakossági önkéntesek segítik a felkutatást. Késlekedés nélkül!
Úgy tűnik, hazánkban is megváltozik az efféle esetek intézése. A kormány május elején megvitatta és elfogadta a Belügyminisztérium előterjesztését a körözési nyilvántartási rendszerről és a személyek, dolgok felkutatásáról, azonosításáról. E törvényjavaslat új eleme az eltűntté nyilvánítási eljárás, amelynek legfőbb passzusa, hogy az eltűnt emberek esetében azonnal el kell rendelni a körözést! Ily módon naprakésszé válik az információs rendszer, egységes nyilvántartás segíti a nyomozó szervek munkáját, felgyorsulhat a körözési procedúra. Alapvető előírás, hogy a rendőrségnek minden intézkedését rögzítenie kell a körözési nyilvántartásban (további részletek a keretes írásunkban).
A törvényjavaslat sorsa már csak azon múlik, hogy az országgyűlési képviselők is megszavazzák.

Tragikusan végződött eltűnések Heves megyében

2000. november: Egerben egy este szórakozni indult Kiss Gábor ösztöndíjas középiskolás, de nem ért haza. Fél év múlva a Dunában leltek rá a holttestére. Honatyai nyomásra indult nyomozás emberölés címén, de az eredménytelen maradt.
2002. március: a felsőtárkányi Rácz Sándor hazafelé autózva Hatvannál még telefonált, azután többé nem jelentkezett. Az édesanyja egymillió forintot ajánlott a nyomravezetőnek. Hiába.
2002. április: A 14 éves egri lány eltávozott otthonról, s nem adott életjelet magáról. Május végén derült ki mobiltelefon-hívások ellenőrzése után, hogy egy poroszlói fiatal megfojtotta, a tetemét elrejtette.

Körözés, kutatás azonosítás, eltűntté nyilvánítás

A hamarosan a Parlament elé kerülő javaslat értelmében a rendőrség körözési nyilvántartásban köteles rögzíteni személyek, dolgok felkutatása, azonosítása során megtett minden intézkedését. A talált tárgyakat ugyanakkor a település jegyzőjének kell nyilvántartania. Mindezeket, valamint az eltűntek adatait a rendőrségnek kell feltennie a saját honlapjára. Így lehetővé válik az, hogy bárki hozzáférhessen a körözési nyilvántartás meghatározott részeihez, mégpedig díjmentesen. Szabályozza a tervezet még azt is, hogy a nyomozó hatóság mikor veheti igénybe a média és egyéb szervezetek segítségét a körözések alkalmával.