Szeretettel köszöntelek a ELTŰNTKERESŐ közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
ELTŰNTKERESŐ vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a ELTŰNTKERESŐ közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
ELTŰNTKERESŐ vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a ELTŰNTKERESŐ közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
ELTŰNTKERESŐ vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a ELTŰNTKERESŐ közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
ELTŰNTKERESŐ vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Írta: Andre82 |
Ez is egy nagyon tanulságos tanmese Andrea82-től. Talán annyivál érdemes lenne kiegészíteni, hogy a legnagyobb keresztet az ember saját magának barkácsolja, így bármikor letehetné azt, ha megértené az élet nagy tanítását. Ennek szellemében a tanmese átértékelődik, de így is nagyon sokat tanulhatsz belőle. Kemény a harc, nehéz a kereszt terhe. Nem bírom már! - sóhajtod csüggedve. De tarts ki! Egyszer meglátod, megérted, hogy a keresztre miért volt szükséged. Vándor roskad le az útszél kövére. Bot a kezében. Bárcsak célhoz érne! De nem megy tovább! Hogyan érje el, ha olyan nehéz terheket cipel? Amikor indult, erős volt és boldog. Azóta annyi minden összeomlott. Magára maradt. szép napoknak vége. Keserves, árva lesz az öregsége. Szívében ott a kérdés szüntelen: Miért lett ilyen az út, én Istenem! Ahogy így töpreng, kicsordul a könnye, és leperdül az útszéli göröngyre. "Most a cél közelében kell elvesznem, mert keresztemet nehéznek találtam!" S ott áll a parton keserű önvádban. Azután új vándort lát közeledni, s mert keresztjéből nem hiányzik semmi, mint hídon, boldogan indulhat rajta, hogy átjusson békén a túlsó partra. "Rálépek én is!" Reménykedni kezd: az ismeretlen, idegen kereszt hátha átsegíti. rálép , de recssen lába alatt. "Jaj, Istenem, elvesztem! Uram segíts!" Így sikolt, és felébred. |
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!