Veszprémi szerkesztőségünktől alig pár méterre reggeltől estig csattog a gördeszka vagy a görkori. A fiúk a város szívében táboroznak. A most érettségizett balatonalmádi Zima Balázs és a szegedi egyetemista, Guba Gergő őszintén nyilatkozik. Szinte az egész országban nincs olyan hely, ahol ezt a veszélyes, ám mindenképpen kemény sportnak számító szórakozást űzhetnék. Ígéretet innen is, onnan is kapnak, de azok elsikkadnak, s maradnak a közterületek, ahonnan előbb-utóbb elzavarják őket. Ha megpróbáljuk elmagyarázni, mit is szeretnénk, miért vagyunk itt – mondja Balázs –, akkor szemtelennek tartanak minket, pedig sokkal jobb, mintha az utcán csellengenénk.

Balázs és Gergő azonban „kilógnak” az átlagból: céljaik vannak, mi több: eredményeik. Balázs az Off Line Sports Games (OSG) versenyein 2006-ban és 2007-ben is első lett. Egerben, Nyíregyházán, Szekszárdon győzött görkoris társai előtt. Számos kisebb-nagyobb sebe jelzi, hogy nem veszélytelen az, amit űz. Szinte naponta utazik hazai és külföldi „pályákra”, gyűjti a tapasztalatokat. Gergő pedig profi kamerával rögzíti az ugrásokat, fordulatokat. A felvételeket DVD-re másolja, s így juttatja el azokat a szponzorokhoz (egy profi szerkó meglepően sokba kerül). Mondhatjuk: szerencsés fiú, hiszen letette a névjegyét a sportban, van támogatója is, ám ez nem igazi megélhetési forma Magyarországon. Ezért tehetségét a vakáció végeztével már külföldön akarja kamatoztatni. Addig is minden bizonnyal sok olyan srácnak tud példát mutatni, aki egy-egy látványos edzése alkalmából körülállja.

A többség azonban így is az utcán marad, ami nem is lenne baj, mert kell a jó levegő a tantermi bezártság után. Csakhogy felügyelet is kell. Ebben kitűnő partner például a rendőrség és a Családsegítő és Gyermekjóléti Központ. Ez utóbbi vezetője, Horváthné Kecskés Diána konkrétumokról is beszámolt.

– Miképp látják el feladatukat?

– Az általános feladatokon túl négy, a törvény által is előírt feladatot kell ellátnunk: az utcai, a kórházi, a készenléti és a kapcsolat ügyeletet. A csellengő, „kulcsos gyerekek” megkülönböztetett figyelemben részesülnek. Két nő és egy férfi szociális munkásunk járja az utcákat. Feladatuk, hogy felkutassák ezeket a fiatalokat. Úgy gondoljuk, a megelőzés, majd a beavatkozás nagyon sokakon tud segíteni. ­Például a Cholnoky iskolában tartottunk egy játékos sportdélutánt, kinn voltunk hasonló rendezvénnyel a Jutasi úton, illetve a volt házgyári munkásszállóban élő gyermekek számára rendszeresen szervezünk programokat, vetélkedőket.

– Mennyire érzi hatékonynak munkájukat?

– Nagyon nehéz leszűrni a tapasztalatokat. Akiket elérünk, igyekszünk megszerezni a bizalmukat. Ez szülőkre, gyermekekre egyaránt vonatkozik. Jót tesz a folyamatos kapcsolat is. Ennek jó példája a nyári táborunk. Három turnusban 20-20 gyermeket (ők a központ által gondozottakból verbuválódnak – a szerk. –) látunk el ingyenesen. Sajnos, nagy a túljelentkezés. Mindezek alapján indokolt a továbblépés. Keresünk a Haszkovó úton egy alkalmas helyiséget, ahol a lakótelepi gyerekeket tudnánk fogadni főképp az esti órákban.

– Kikkel tudnak együttműködni?

– Egyszerűen megfogalmazva: mindenkivel. Oktatási intézményekkel, az önkormányzattal, rendőrséggel, de még a hajléktan szálló munkatársaival is. Persze legfőképpen a szülőkkel a közös célért: a gyermekekért.

A Helyi Téma a Veszprémi Rendőrkapitányságot is felkereste. Rózsás János alezredes elmondta, hogy 2007-ben 68 esetben indult eljárás kiskorú eltűnése miatt. Családból 18 esetben, gyermekotthonból pedig 50 esetben tűnt el kiskorú. Szerencsére nagyobb részük rövid időn belül megkerült. Volt, akiket a hozzátartozók találták meg, másokat a rendőrség. Érdekes tapasztalat, hogy a gyermekotthonból történő eltűnésre jellemző, hogy ilyenkor a gyermek visszatér a szülőhöz, vagy valamelyik hozzátartozójához.

Örvendetes, hogy családból eltűnt gyermek nem követett el tavaly bűncselekményt, illetve sérelmére sem követtek el, míg a gyermekotthonból eltűntek esetében kettő esetben 2 fő követett el kisebb súlyú bűncselekményt az eltűnése alatt. Döntően az intézkedő rendőr találja meg a gyerekeket, de többen néhány nap múlva önként hazamennek. Elvétve találni családon belüli erőszak miatt megszökött kiskorút, inkább csak a szülői szigorral, korlátozásokkal szemben lépnek fel így, vagy szerelmüket követve hagyják el a szülői házat, a lakásotthont.

Mindenképpen biztató, hogy Veszprémben tavaly nem jutott tudomására a rendőrségnek olyan információ, ami arról szólt volna, hogy a napközben „csellengő” illetve „kulcsos” gyermekek bűncselekményt követtek volna el, vagy az ő sérelmükre követtek volna el bűncselekményt. Az elmúlt évek statisztikai adatai alapján kijelenthető, hogy a gyermek- illetve ifjúkori bűnözés és az elkövetési módszerek alapvetően nem a nyári szünetben „csellengő” fiatalokhoz köthető.