KODIFIKÁLT GYERMEKBÁNTALMAZÁSI
MÓDOZATOK
A gyermekbántalmazás orvosi
irodalma csupán 60 éves. 1946-ban John Caffey gyermekradiológus hívta
fel a figyelmet arra, hogy bizonyos nem baleseti eredetű csonttörések
bántalmazásból származhatnak. 1953-ban Silverman írta le azon
csonttörések típusos röntgen jeleit, amelyeket csak non-accidentális töréseknél
észlelünk, s amelynek a szülő, gondviselő lehet az okozója. Az orvostársadalom
további egy évtized múlva, 1962-ben Henry Kempe cikkének megjelenése
után fogadta el a gyermekbántalmazást önálló szindrómaként. A magyar
gyermekorvosi irodalomban az első közlemény Antoni Pál (1968) nevéhez
fűződik.
Míg a fenti közlemények a fizikai bántalmazásra hívták fel a szakmai közvélemény
figyelmét, az utóbbi másfél évtizedben a bántalmazás fogalma kiterjedt az
érzelmi és szexuális bántalmazásra, valamint a fizikális és érzelmi
elhanyagolásra is.
A nemzetközi statisztikák szerint a gyermekek 1%-a bántalmazott és 1,5 %-a
elhanyagolt. Ez a szám azonban nagyon távol áll a valós adatoktól, hiszen a
családon belüli bántalmazások túlnyomó többsége rejtve marad, a gyermekek
tömegei szenvednek bántalmazó és elhanyagoló környezetben. A bejelentett esetek
bántalmazás típusok szerinti megoszlása: 50 % elhanyagolás, 25 % fizikai
bántalmazás, 20 % érzelmi bántalmazás és 5 % szexuális bántalmazás. Legtöbbször
a különböző bántalmazás formák együttesen fordulnak elő.Magyarországon évente
30-40 gyermek és újszülött hal meg bizonyíthatóan bántalmazás és gondatlan
veszélyeztetés következtében, s becslések alapján több tízezerre tehető azon
gyermekkorúak száma, akik súlyos, maradandó szomatikus és pszichés károsodást
szenvednek el a fenti okokból.
A gyermekbántalmazás bio-pszicho-szociális
megközelítése
Gyermek elhanyagolása és bántalmazása
több összetevő eredménye, s a gyermek fejlődésének valamennyi aspektusát
érinti, a fizikai, érzelmi, szociális, lélektani, erkölcsi, oktatási, kognitív
vonatkozásokat egyaránt. Ezért a gyermekbántalmazás jelenségkörének megértése
komplex megközelítést kíván, az egészségügyinél szélesebb kontextusba kell
helyezni, a családi és közösségi szempontok figyelembevételével.
A gyermekbántalmazás és elhanyagolás formái
ABÚZUS (bántalmazás) ELHANYAGOLÁS
Fizikai bántalmazás
-
Fizikai sérülést okozó bánásmód
- A
gyermek életkorának és fejlettségi
szintjének nem megfelelő dolgoztatása
- Más
által előidézett Münchausen szindróma
Fizikális elhanyagolás
- Orvosi
ellátás elégtelensége
-
Fizikai szükségletek kielégítésének
hiánya, elégtelensége
-
Biztonságnyújtás hiányossága,
elégtelen felügyelet
Érzelmi, pszichológiai bántalmazás
-
Súlyos érzelmi-, mentális-, vagy
magatartászavart okozó bánásmód, mely
a
gyermek érzelmeivel való tartós visszaélés
talaján alakul ki
- A
gyermek jelenlétében erőszakos, támadó,
durva
magatartás más családtaggal -többnyire
az
anyával- szemben
-
Médiaerőszak
Érzelmi elhanyagolás
- A
csecsemő/gyermek érzelmi, kötődési
igényeinek tartós és durva mellőzése,
elutasítása
Szexuális
bántalmazás
- A
gyermek szexuális tevékenységekre való
kényszerítése vagy csábítása függetlenül attól,
hogy
az áldozat tisztában van-e azzal, hogy mi
történik vele
-
Gyermekek bevonása pornográf anyagok
megtekintésébe
vagy készítésébe, valamint
a
szülő vagy a gondozó, ill. felnőtt személy
szexuális tevékenységének figyelésébe
-
Oktatási- nevelésbeli elhanyagolás
- Az
életkornak megfelelő szellemi fejlődés
támogatásának hiánya
-
Iskolalátogatási kötelezettség
elmulasztása
- A
gyermek speciális képzési, fejlesztési
szükségleteinek elmulasztása
. ABÚZUS (Bántalmazás)
. Fizikai bántalmazás
Fizikai sérülést okozó bánásmód fajtái, tünetei
Bőrelváltozások
A leggyakoribb elváltozások a bőrön
láthatók (zúzódások, égések, horzsolások, hegek). Ha ezek az elváltozások a
háton, törzsön, fej és nyak hátsó részén vannak, „okozott” sérülésre kell
gyanakodni. Ilyenkor általában az elváltozás alakja, nagysága többnyire követi
az elkövető eszköz formáját. A bőrelváltozások általában nem egy időben
keletkeznek, a gyógyulási folyamat különböző fázisában vannak, ami ismétlődő
bántalmazásra utal.
Jellegzetes bőrjelenség bántalmazás esetén a haj hiánya és a bőr alatti
bevérzés, melyek a haj rángatásából származnak.
Nagyon jellemző bőrtünet a harapási nyom.
Apró kerek égések általában cigarettavég okozta sérülések. Előfordulnak
forrázás vagy láng okozta szándékosan okozott sérülések is.
Arc-, nyak és fejsérülések
A gyermek ütlegeléséhez leggyakrabban
használt eszköz az emberi kéz, mely igen súlyos arc-, koponya- vagy agysérülést
okozhat. Sérüléskor a fejbőr megduzzad, bevérzik és a vérzés kiterjedése a
szemhéjra, arcra árulkodó jele lehet az elszenvedett sérülésnek. Az emberi kéz
okozta fejsérülések gyermekkorban olyan súlyosak is lehetnek, hogy a gyermek
azonnali halálát okozzák. Ismétlődő inzultus, mely mikro-agykárosodáshoz
vezethet mentális retardatióban, epilepsiás rohamokban, motoros és pszichés
zavarok képében jelentkezik. Ezek a következmények a bántalmazást követően
hónapokig, évekig nem válnak felismerhetővé.
Fojtogatás
A fojtogatás után viszonylag
kevés nyom marad, az arcon apró bevérzések láthatók, különösen a szemhéjaknál.
A fojtogatást igen gyakran ruhával vagy párnával végzik, amely nem jár külsérelmi
nyomokkal. Az ilyen módon megfojtott gyermek még a legtapasztaltabb orvos
számára sem mutat jól azonosítható tüneteket.
A fojtogatás motivációi eltérőek lehetnek, vannak anyák, akik stressz
állapotban, felindultan fojtogatják gyermeküket, mások pedig megfontolt
rendszerességgel teszik ezt, majd orvoshoz viszik a gyermeket, ha elvesztette
az eszméletét.
Megrázott gyermek szindróma
A csecsemők, kisgyermekek megrázása az
egyik leggyakoribb bántalmazási forma. Súlyos formáját Caffey 1974-ben írta le,
mely úgy jön létre, hogy az újszülött vagy fiatal csecsemő rázása egyrészt az
agyi vénák feszülését, szakadását okozhatja, mely a központi idegrendszer belső
vérzéséhez vezet, másrészt a nyakcsigolya sérülése következhet be, mely a
gyermek halálát okozhatja. Jellemzője a külsérelmi nyom hiánya, mely késlelteti
a kórisme időben történő felállítását. Koponyán belüli vérzés, nyakcsigolya
sérülés, ismeretlen eredetű eszméletvesztés esetén mindig gondolni kell rá.
Elkövetésének leggyakoribb oka, hogy a szülő nem bírja elviselni a gyermek
sírását.
Csonttörések
A gyermekek fizikai bántalmazásakor a
különböző törések előfordulását 30-50% között említik. Az esetek felében
egyetlen csont törik, de gyakran több csont is érintett. A csonttörések mintegy
kétharmad része a felkar és a combcsont töréséből származik. A koponyatörések
gyakoriságát 35%-ra teszik, ritkább az alkarcsont a gerinc, a boka és
egyéb csonttörések gyakorisága. Egy éven aluli csecsemőknél a combcsont törése
szinte kizárólag bántalmazás miatt keletkezik.
A többszörös törések gyakran különböző időben keletkeznek. A régebbi törések
röntgenfelvételek hiányában rejtve maradhattak, ezért alapos gyanú esetén ezek
radiológiai jeleit célzottan keresni kell.
Koponyasérülés
A bántalmazásból eredő csontsérülések
között jelentős mértékben fordul elő koponyasérülés. A súlyos, koponyaűri
sérülések 90 %-a bántalmazás következménye. Csecsemőkorban igen nehéz
létrehozni, mert a csontok vékonyak, hajlékonyak és a koponyacsont varratok még
nem fixálódtak. Ha a törés mégis kialakul, az igen nagy erejű behatásra utal.
Bántalmazás esetén a törésnél gyakrabban fordul elő a koponyacsont varratok
kiszélesedése, melynek hátterében agyödéma vagy agyvérzés állhat.
Az akut idegrendszeri tünetek (görcsök, légzéskimaradás, kóma, koponyaűri
nyomásfokozódás) miatt végzett CT vizsgálat eredményének interpretálásakor
mindig számításba kell venni a bántalmazás lehetőségét.
Bordatörés
Gyakoriságát a csontsérülések
5-15 % -ra becsülik jellemző a hátsó lokalizáció. A törés a rugalmas gyermeki
mellkas nagy erejű összenyomására keletkezik. Súlyos traumás behatás vagy
bizonyított csontbetegség hiányában a bordatörések egyértelműen bántalmazásra
utalnak.
Belső sérülések
A halállal végződő
gyermekbántalmazások esetében sokszor az ütlegelések, rúgások következtében
bekövetkezett belső vérzés a halálok, melyet a hasűri szervek sérülése okoz. E
sérülések nagy halálozási aránya nemcsak a trauma súlyosságának tulajdonítható,
hanem annak is, hogy az elkövető késlekedve fordul orvoshoz. A diagnózis
felállítását nehezíti, hogy az anamnézisből hiányzik a trauma említése, és a
bántalmazás egyéb jelei nem feltűnőek, illetve a rugalmas hasfal bőrén a nagy
erőbehatás ellenére sem észlelhető zúzódás.
A hasűri zsigerek sérülésével járó nem specifikus tünetek a visszatérő hányás,
haspuffadás, a bélhangok hiánya, körülírt nyomásérzékenység vagy shock.
Égési sérülések
Az égési sérülések
gyermekbántalmazás esetén meglehetősen gyakoriak és igen változatosak. A
sérülések során szándékos forrázás éppúgy előfordul, mint cigarettacsikk, forró
vasaló vagy láng okozta sérülés. Leggyakrabban 5 éves kornál fiatalabb
gyermekeknél találkozunk a bántalmazás e formájával. A sértő eszköz formáját
pontos lenyomatként látjuk a bőrön.
A szándékos, bemerítéses égési sérülések mintája gyakran szimmetrikus, éles
határa van az ép bőr felé. A gyermek védekező tartása miatt (felhúzza a lábát)
a térdhajlatok sokszor sértetlenek maradnak. A véletlen forrázásnál a forró
folyadék lecsurog az alsó végtagokra, térdhajlatokba, a forrázási jegyek inkább
aszimmetrikusak.
Fizikai bántalmazásra utaló jelek
- a bántalmazás látható
nyomai
- megmagyarázhatatlan,
nyilvánvalóan nem baleseti eredetű sérülések
- az előzményben korábbi
sérülések
- többszörös különböző
időben keletkezett, a gyógyulás különböző stádiumait mutató sérülések
- ellentmondásos történet
a sérülésről
A vizsgálat során jellegzetes az, hogy a gyermek
(szinte szó szerint) ismétli a szülő történetét a sérülésről, tagadja a korábbi
bántalmazást, riadt, keresi a szülővel a szemkontaktust, megerősítést kér tőle.
A szülő gyakran ingerült, ellenséges a gyógyítókkal és a gyermekkel
szemben, kritizálja a gyermeket, csekély aggódást mutat, megtagadja a további
vizsgálatokat
A gyermek életkorának és fejlettségi szintjének
nem megfelelő dolgoztatása
A magyar büntetőjog több rendelkezése
tiltja a gyermek gazdasági kizsákmányolását.1995 óta súlyosabban büntethető az
a nagykorú személy, aki kiskorúval kényszermunkát végeztet. A bántalmazás e
formája Magyarországon csak nagyon szórványosan fordul elő, köszönhetően a
szigorú törvényi szabályozásnak.
Más által előidézett Münchausen szindróma
(Munchausen syndrome by proxy)
A Münchausen szindróma
kifejezéssel eredetileg azt a helyzetet írták le, amikor a betegek
meghamisítják saját tüneteiket.
A „más által előidézett Münchausen szindróma” kifejezést először 1977-ben
használták egy olyan gyermek esetének leírására, akit anyja súlyos betegségben
szenvedőnek tüntetett fel, és a kitalált betegséget - fizikai tünetek
előidézésével- az anya maga okozta.
A szülő (aki szinte mindig az anya) gyermekével kapcsolatban
betegségtörténeteket fabrikál, hamis információkkal vezeti félre a kezelő
orvost, a gyermeknél méreg, gyógyszer, fertőző ágens vagy fizikai sérülés (pl.
fojtogatás, rendszeres fájdalomokozás) alkalmazásával ismételten tüneteket vált
ki, illetve megváltoztatja a laboratóriumi mintákat vagy a leletek tartalmát.
A gyermek által produkált tünetek változatosak, függetlenek a
kiváltó októl vagy anyagtól: apnoe, görcsrohamok, vérzések, fulladás, hasmenés,
hányás, ”véletlen mérgezések”, gyakori visszatérő láz, visszatérő fertőzések.
Az ilyen tetteket végrehajtó szülők súlyos pszichés zavarokkal küzdenek. A
tipikus Münchausen-anya szenvedélyesen sóvárog a szeretet iránt, melyet a beteg
gyermekének odaadó ápolásáért cserében remél a külvilágtól megkapni.
Valószínűleg az egészségügy jelenti számára az egyetlen szociális támaszt.
Többnyire intelligens emberekről van szó, akiket még a megcáfolhatatlan
bizonyítékokkal való szembesítés sem képes rábírni a beismerésre. Nagyon rossz
prognózisú pszichés betegség.
Más által előidézett Münchausen szindrómára
utaló jelek
- gyermek betegsége
magyarázhatatlan, rendkívül ritka
- a tünetek nem
magyarázhatók, orvosi beavatkozás ellenére ismétlődnek
- a vizsgálati leletek nem
konzisztensek egymással, sem a gyermek általános állapotával
- a gyermek tünetei az
anya jelenlétéhez kapcsolódnak
- az anya látványosan
aggodalmaskodik a gyermek állapota miatt, ragaszkodik a kórházi
ellátáshoz, kitartóan keresi a kezelőorvos társaságát és figyelmét
- az anya az előírt
gyógymódot hatástalansága miatt nem fogadja el
- a családban többféle
betegséggel küszködnek, és hasonló szimptómák jelentkeznek a család más
tagjainál is
A más által előidézett Münchausen szindróma sajnos
gyakoribb, mint azt az eddig publikált hazai eset sejteti. Jelentőségét
az adja, hogy áldozatainak 20 %-a belehal tüneteibe, a túlélők túlnyomó
többsége pedig maradandó testi és pszichés károsodást szenved.
Érzelmi bántalmazás
A gyermek érzelmeivel való tartós visszaélés, amely a
gyermek érzelmi fejlődésére súlyos és tartósan
káros hatást gyakorol.
Ilyenek:
- a gyermekekben az
értéktelenség, a szeretetlenség, a nem kívántság és a hasznavehetetlenség
érzésének keltése
- az életkornak, vagy a
fejlettségnek nem megfelelő elvárások támasztása a gyermekkel szemben (pl.
a szobatisztaság idő előtti elvárása, a túlzott iskolai követelmények)
- a gyermekekben állandó
félelemérzet, vagy szorongás keltése
- erőszakos, kegyetlen
nevelés
- bizarr büntetésmódok
alkalmazása
- szülői ellenségesség
- érzelmileg
kiszámíthatatlan szülői magatartás
- megszégyenítés, gyakori
gúnyolás
- állandó kritizálás
- érzelmi zsarolás
- gyermek kihasználása a
felnőtt céljainak elérése érdekében
- a gyermek szociális
izolálása
- erkölcsi megrontás
- deviáns viselkedésre
tanítás, kényszerítés (pl. lopás, koldulás)
. Érzelmi bántalmazás
körébe tartozik az olyan élethelyzet is, amelyben a gyermek tanúja más személy - igen gyakran édesanyja - bántalmazásának.
Jelenleg általános társadalmi problémának számít a média erőszak, mely rendkívül káros hatással van a
gyermekekre. Ugrásszerűen nő hazánkban is a fiatalkorú, sőt a 14 éven aluli
bűnelkövetők száma, s számos tanulmány összefüggést talált e növekedés és a
média által közvetített brutalitás, erőszak között.
Az érzelmi bántalmazásról sajnos igen kevés szó esik, egyértelmű jeleit
jóval nehezebb az meghatározni, mint a másik két bántalmazási formában. Sokan
nem tekintik olyan súlyúnak, mint a bántalmazás többi formáját, inkább a
gyermek túlérzékenységének fogják fel. Nehezíti az érzelmi bántalmazás
felismerését az is, hogy a gyerekek temperamentumuktól függően általában nem
egyformán reagálnak rá. A nemzetközi irodalomban ugyanakkor egyre több olyan
közlemény jelenik meg, mely azt bizonyítja, hogy az érzelmileg, pszichésen bántalmazott
gyermekek közül szignifikánsan több a fiatalkori bűnelkövető és a felnőttkorban
agresszív viselkedésű, valamint súlyos, kegyetlen emberellenes erőszakot
elkövető egyének száma. Az érzelmi abúzus gyakran jár együtt fizikai és
szexuális bántalmazással.
Szexuális bántalmazás
A gyermek szexuális tevékenységekre való kényszerítését, vagy csábítását
jelenti, függetlenül attól, hogy az áldozat tisztában van-e azzal, hogy mi
történik vele. E körbe tartozik a fizikai kapcsolat (oralis-genitalis, genito-genitalis,
genito-rectalis kontaktus) és a be nem hatoló, de molesztáló, simogató, csábító
tevékenység és ennek kikényszerítése is.
Szexuális abúzusként értékelendő még a testi kapcsolaton kívüli tevékenység, mint például a
gyermekek bevonása pornográf anyagok megtekintésébe vagy készítésébe, valamint
a szülő vagy a gondozó szexuális tevékenységek figyelésébe, továbbá a gyermekek
ösztönzése helyteleníthető szexuális viselkedési módokra.
Különösen súlyos formája a gyermek
prostitúcióra való kényszerítése és a gyermekkereskedelem.
A szexuális bántalmazás elkövetője leggyakrabban (75 %) családtag vagy nem
rokon ismerős (20 %), a legritkább esetben idegen személy (5%). Az áldozatok
egyharmada 6 évesnél fiatalabb, egyharmada 6-12 éves korú, egyharmada
pedig 12-18 év közötti. A fiú/lány arány 1: 4, ami felhívja a figyelmet a fiú
áldozatok számának utóbbi évtizedben észlelt növekedésére.
A szexuális bántalmazás retrospektív vizsgálatokban észlelt magas előfordulási
gyakorisága (8-20%) azt sugallja, hogy a gyermekekkel szembeni szexuális
visszaélések túlnyomó többségében nem történik bejelentés vagy intézkedés, a
családon belüli szexuális visszaélések mindössze 2-8 %-át jelentik hivatalos
szerveknek. Gyakran a fiatal felnőtt korban elkövetett öngyilkossági kísérlet
vagy depresszió kapcsán kezdett orvosi, pszichológiai kezelés kapcsán derül
fény a gyermekkorban elszenvedett szexuális abúzusra.
Szexuális bántalmazásra utaló tünetek
a., Fizikális tünetek
Kisgyermek esetében:
- hüvely, penis, végbél
fájdalma, gyulladása
- genitalis-analis
viszketés
- ismeretlen eredetű
vérzés
- ismeretlen eredetű
váladékozás
- nemi betegség
- krónikusan és
visszatérően fájdalmas vizelés
- ismétlődő húgyúti
fertőzések
- székletvisszatartás
képtelensége
- illetlen szexuális
játék
- genitáliák mutogatása
- hasonló korú gyermekek
iránti nemi vonzalom
Prepubertás korban:
·
hüvely, penis, végbél fájdalma, gyulladása
·
krónikusan és visszatérően fájdalmas
vizelés
·
ismeretlen eredetű vérzés
Prepubertás korban:
·
ismeretlen eredetű hüvelyi folyás
·
nemi betegség
·
provokáló szexuális magatartás
Serdülők esetében:
- fel nem ismert
terhesség
- promiscuitas
- prostitúció
- kihívó szexuális
magatartás
- túlfűtött szexuális
érdeklődés
b., Nem specifikus tünetek
- személyektől és
helyszínektől való rettegés
- alvászavar
- visszatérő hasi
fájdalom
- fejfájás
- regresszió
- magatartászavar
- étkezési zavarok
- droghasználat
- öngyilkossági
késztetés, kísérlet
- depresszió
A gyermekek a felnőttek iránt érzett feltétlen
bizalmuk miatt könnyen válhatnak visszaélés áldozataivá. Az intrafamiliáris
szexuális visszaélések során az elkövetők ritkán alkalmaznak kényszert, a
visszaélés ismétlődő, szokásszerű is lehet. Az idegenek által elkövetett
cselekmények inkább egyszeriek, gyakrabban fordul elő kényszer alkalmazása.
Inceszt rizikót jelentő családi konstellációk
- zavarok a családi
kapcsolatrendszerben (pl. az anya túl domináns, az apa passzív)
- gyakori szerepzavarok
(pl. anya a házastársi-háziasszonyi szerepet átruházza lányára)
- családtagok szociálisan
izoláltak, kevés külső kapcsolattal bírnak (pl. az apa, ha szexuálisan
frusztrálódik inkább saját gyermeke felé fordul, mintsem házasságon kívüli
kapcsolatot kezdeményezzen)
- szülők házastársi
kapcsolata problémákkal terhelt
- anya szexuálisan
gátolt, fizikailag és/vagy lelkileg beteg ( pl. depresszió), gyakran van
távol, elköltözött otthonról
- apa merev,
patriarchalis, éretlen személyiségű
- apa alkoholista
- gyermek magányos,
szeretetéhes, vágyik a gondoskodásra
2. ELHANYAGOLÁS
A gyermek szándékosság vagy
hanyagság miatt számára elkerülhető szenvedéseket kénytelen elviselni és/vagy
tartós hiányt szenved azon általánosan elfogadott tényezőkben, melyek fizikai,
kognitív és érzelmi fejlődéséhez feltétlenül szükségesek.
. Fizikális elhanyagolás
.Orvosi
ellátás elégtelensége
- szülő letagadja
gyermeke súlyos betegségét
- visszautasítja a
gyógykezelést
- nem tartja be az orvos
utasításait
- egyáltalán nem fordul
orvoshoz
.A fizikai szükségletek kielégítésének hiánya, elégtelensége
- mennyiségileg és
minőségileg elégtelen táplálkozás
- éheztetés, szomjaztatás
- higiénés szükségletek
elhanyagolása
- ruházkodás hiányosságai
- a gyermek egészégét
károsan befolyásoló lakáskörülmények
.Biztonságnyújtás hiányossága, elégtelen felügyelet
- a gyermek akár a
felügyelet hiánya miatt, akár az otthoni veszélyeztető körülmények miatt
ki van téve balesetveszélynek
- háztartási balesetek
- mérgezések
- égés, áramütés
- magasból leesés
- fulladás
A fizikális elhanyagolásra utaló tünetek
- alultápláltság,
leromlott fizikai állapot, állandó éhségérzet
- kiszáradás
- rossz fogazat
- fáradékonyság
- lehűlt állapot
- ápolatlan, feltűnően
piszkos bőr, hiányos, piszkos ruházat
- elhanyagolt
bőrfertőzések, rovarcsípések nyomai, hosszú ideje fennálló bőrgyulladás
- elmaradás a szomatikus
és idegrendszeri fejlődésben
- ha a gyermek a kórházba
rövid időn belül, indokolatlanul leromlott állapotban tér vissza
- ha túl gyakran történik
a gyermekkel baleset, sérülés, mérgezés, ismeretlen eredetű
eszméletvesztés
. Érzelmi elhanyagolás
A csecsemő illetve gyermek érzelmi
biztonságra, állandóságra, szeretetkapcsolatra való törekvésének, valamint
érzelmi kötődésének durva mellőzése, elutasítása.
Az érzelmi
elhanyagolásra utaló tünetek
- A csecsemő egykedvű,
közömbös, saját ösztönző módszereket használ. Tekintete kiüresedett.
- A gyermek önértékelése
alacsony, fejletlen az empátiás készsége, apátiás, nehezen motiválható,
nehezen kommunikál, beszédfejlődési zavar és retardált kognitív fejlődés
észlelhető. Gyakori a regresszív viselkedés, a koncentrálási nehézség és
az iskolai teljesítmény hanyatlása.
- A serdülőkorban az
önpusztító magatartásformák –alkohol, dohányzás, drog- megjelenése,
valamint depresszió, agresszió, szorongás, gátolt társas kapcsolatok
jellemzők.
Oktatás-nevelésbeli elhanyagolás
Az életkornak megfelelő szellemi
fejlődés támogatásának hiánya, az iskolalátogatási kötelezettség elmulasztása,
valamint a rendelkezésre álló és gyermek számára javasolt speciális képzési,
fejlesztési szükségletek elhanyagolása.
A bántalmazás és elhanyagolás következményei
Az egészséges, reproduktív felnőttkor a gyermekkor éveiben alapozódik meg.
A gyermekkorban elszenvedett fizikai, érzelmi, szexuális bántalmazás, fizikális
és érzelmi elhanyagolás a
gyermek fejlődését számos területen veszélyezteti. Nehezíti, hátráltatja vagy lehetetlenné teszi a normál fizikai, érzelmi,
lélektani, kognitív fejlődést. Rontja a szociális alkalmazkodást, a
kapcsolatépítés képességét. Zavart szenved az érzelmi és indulati élet
szabályozása. Elégtelenné válik a probléma és konfliktusmegoldó képesség,
romlik az iskolai teljesítmény.
Rövid távú következmények:
fizikai sérülések, pszichés tünetek (szorongásos zavarok, poszttraumás
stresszbetegség, depresszió, pánikroham, agresszív viselkedés, alkalmazkodási
és beilleszkedési zavarok, étkezési zavarok, félelem, alvászavar, bűnösség- és
szégyenérzet), kognitív tünetek (megkésett beszédfejlődés,
koncentrálóképesség hiánya, alacsony problémamegoldó készség, figyelemzavar).
Hosszú távú következmények,
melyek a gyermekkorból indulva átívelnek a serdülőkoron át a felnőtt korba: fizikai
sérülések (maradandó testi károsodás, fogyatékosság), pszichés tünetek
(depresszó, személyiségzavar, alacsony önértékelés, általános bizalmatlanság,
agresszivitás, zavar az emberi kapcsolatokban, zavar az intim kapcsolatokban,
alkohol és drogfogyasztás, öngyilkosság) kognitív tünetek (alacsony
iskolázottság, gyengébb intellektus), bántalmazóvá válás.
A gyermekorvos jelentési kötelezettsége
A gyermekkorúak veszélyeztetése,
bántalmazása és elhanyagolása hagyományosan a szociális ellátórendszer, a
gyermekvédelem hatáskörébe tartozott. Az orvosok és védőnők felelőssége és
tennivalója hosszú időn keresztül nem volt egyértelműen szabályozott, jelzési
kötelezettségük, kompetenciájuk sem volt körvonalazva.
A Gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. Törvény
alapján minden településen meg kell szervezni a gyermekjóléti szolgálatot,
melynek feladata a gyermekjóléttel kapcsolatos teendők koordinálása. A
településeken valamennyi gyermekekkel dolgozó szakembernek és intézménynek
jelentési kötelezettsége van a gyermekjóléti szolgálat felé, amennyiben
gyermekbántalmazást, elhanyagolást, veszélyeztetést tapasztal. A jelzési
kötelezettségen túl együttműködési kötelezettséget is előír a jogszabály. Ez
azt jelenti, hogy az adott gyermek esetében minden szakterületnek saját szakmai
kompetenciája szerint kell meghatároznia teendőit. A szükséges tájékoztatást és
felvilágosítást, a dokumentációt a gyermekjóléti szolgálat és szükség szerint
az ügyben eljáró más szakember rendelkezésére kell bocsátani. Esetmegbeszélés
keretében a gyermek számára leginkább megfelelő tervet és cselekvési programot
kell kidolgozni, amelyet dokumentálni szükséges, végül ennek végrehajtását
értékelni kell. Az együttműködés nemcsak jelzési, hanem visszajelzési
kötelezettséget is jelent, így a gyermekjóléti szolgálat is kérheti az orvos, a
védőnő, a pedagógus segítségét.
A jelzési, jelentési kötelezettség elmulasztása maga is bántalmazó, elhanyagoló
magatartást, így bűncselekményt, de legalábbis foglalkozás körében
elkövetett gondatlanságot jelent, mivel ez is veszélyezteti a gyermeket és neki
további sérelmet okozhat. Más oldalról a jelzési, jelentési kötelezettség
esélyt jelent minden szakembernek arra is, hogy módja legyen megbeszélni az
esetet és közös intézkedési, cselekvési tervet készítsen. Ez az eljáró
szakember számára is védelmet ad az elkövetővel szemben, azáltal, hogy több
intézmény és szakember között oszlik meg a döntések súlya. Gyakran felmerülő
probléma, hogy ki védi meg az eljáró védőnőt vagy orvost a bántalmazóval
szemben. Általános jogi védelmet ad a tanúvédelmi törvény illetve az, hogy az
eljáró szakember hivatalos személynek minősül. De fontos leszögezni, hogy ez
nemcsak jogi probléma. Ha az elkövető is humánus eljárásban részesül, meg lehet
szakítani az erőszakhoz vezető ördögi kört.
A gyermekbántalmazás terápiája
A jelentést követően a tényfeltárást és a kezelési protokoll meghatározását
a multidiszciplináris team-nek kell elvégeznie, melynek tagjai a
gyermekorvos, a védőnő, gyermekpszichiáter, klinikai pszichológus,
családgondozó szociális munkás, közösségi pszichiátriai gondozó, és a szülőkkel
foglalkozó pszichiáter.
A kezelés során a gyermek érdekeinek mindenek feletti érvényesítése és a
szülő-gyermek kapcsolat javításának szempontjai érvényesülnek.
A kisgyermekek esetében a játékterápia és a bábterápia kínálja
a leginkább megfelelő terápiás megközelítést. Idősebb gyermekeknél a terápiás
folyamat a pszichoterápia köré szerveződik. Ezen kívül a csoportterápia
is általában eredményesen alkalmazható bántalmazott gyermekek körében.
A gyermek kezelése önmagában nem elég. A gyermekeket bántalmazó családok
helyzetének értékelése során gyakran többgenerációs erőszak-ciklusokat lehet
feltárni, a szülők rendszeresen bántalmazzák gyermekeiket, akik aztán felnőve
ugyanezt teszik saját gyermekükkel. A bántalmazó gyakran maga is bántalmazott
volt.
A bántalmazó családdal végzett családterápiás munkában lényeges
feladat a szülői képességek, szokások felmérése. A szülők gyakran segítségre
szorulnak indulatkezelési, viselkedésszabályozó, problémamegoldó technikák
elsajátításában. Igen sok szülő hiányos ismeretekkel bír a gondozási
tevékenységgel kapcsolatban, különösen gyakran látjuk ezt, mikor csecsemőket
hanyagolnak el, melynek háttérében sokszor nem rosszindulat, hanem tudatlanság
áll.
Ha a bántalmazás oka a szülő mentális betegsége, alkoholizmusa, drogozása,
akkor őt pszichiáter bevonásával kezelni kell.
Tehát mind a bántalmazottat, mind a bántalmazót, mind pedig a család egészét
kezelni kell. Sikeres terápia csak különböző szakemberből álló gyógyító csoport
összehangolt munkájával érhető el.
Megelőzés
A veszélyeztetett családok idejekorán
történő kiszűrése és segítése alapvető fontosságú. Ebben rendkívül fontos
szerepe van a védőnőknek, gyermekorvosoknak, pedagógusoknak, szociális
szakembereknek. A gyermekgyógyász csak úgy képes megfelelő egészségügyi
ellátást biztosítani a gyermek számára, megóvni őt a bántalmazástól és
elhanyagolástól, ha ismeri a család felépítését, vélekedését a
gyermeknevelésről, fegyelmezési szokásait, erősségeit és gyengéit, a bántalmazás
családon belüli rizikófaktorait és protektív tényezőit. Ezek felderítésében
kiemelt szerep jut a védőnőknek és szociális szakembereknek.
A szülői készségek erősítése, -amennyiben szükséges- a szülő pszichiátriai
kezelése, család szociális helyzetének támogatása különösen hatékony a
gyermekbántalmazás és elhanyagolás megelőzése szempontjából.
A sikeres megelőzési stratégia alapját a család és a gyermekorvos közti
bizalmas jó kapcsolat, valamint az együttműködő szakemberek közötti korrekt,
összehangolt és hosszútávra megtervezett munkakapcsolat képezi.
forrás:http://blog.bauerbela.ro/2013/01/kodifikalt-gyermekbantalmazasi-modozatok_27.html
Kommentáld!