BRFK felhívásHogyan óvjuk meg gyermekeinket a rossz szándékú idegenektől? Az elmúlt na­pok­ban a közösségi portálokon több levél, beszámoló je­lent meg arról, hogy veszélyben van­nak óvodás és iskoláskorú gyer­me­ke­ink. Is­me­ret­len személy(ek) el akarják „rab­ol­ni” őket az iskolából. A közösségi portálokon ter­jedő „híreken” túl, be­je­lentések is érkez­tek a Bu­da­pes­ti Rendőr-főkapitányságra. Sze­retnénk meg­nyug­tat­ni Önöket, hogy az eddig be­szer­zett in­formációink nem támasztják alá e „híreket”. De fel kívánjuk hívni min­den­ki fi­gyelmét, hogy gyer­me­ke­ink biz­tonsága érdekében, fel kell készíteni őket az eset­leg, személyüket érő támadásra. A rendőrségi bűnme­gelőzési programok (DADA, EL­LEN-SZER, Ovi­zsa­ru), mind-mind magában fo­g­lalják a biz­tonságos életre nevelés legfőbb ele­me­it, de min­den al­kal­mat meg kívánunk ra­gad­ni, hogy felhívjuk az Önök fi­gyelmét a megelőzés fon­tosságára. Ezért összegyűjtöttünk néhány hasz­nos gon­do­la­tot, kérjük ol­vassák el azo­kat, és beszéljék meg gyer­me­ke­ik­kel és diákja­ik­kal.

A ki­sebb gye­re­kek élet­k­ori sajátosságuknál fogva ne­he­zeb­ben tudják al­kal­maz­ni a szülőktől, pedagógusoktól tanult szabály­o­kat. Sok­kal célra­ve­zetőbb lehet esetükben a sza­bad, nem sza­bad fo­galmának rögzítése, mely egy eset­le­ges „éles” szituációban azon­nal működésbe léphet, könnyen, gon­dol­kodás nélkül. A szülőknek érde­mes egységesen, határo­zott szabályt hozni a területen, hogy el­men­ni bárki­vel, bárhová szig­orúan csak szülői engedéllyel sza­bad.

Beszéljünk a gye­re­kek­nek arról, hogy nem min­den­ki köze­le­dik jó szándékkal a gye­re­kek felé. A ta­pasz­ta­la­tok azt mu­tatják, hogy a ki­seb­bek számára a mesékben meg­je­lenő rossz külseje min­dig csúnya, ko­szos, vagy sza­kadt, eset­leg ápo­lat­lan. Ritkán feltéte­le­zik az ápolt és ked­ves em­be­rekről, hogy eset­leg ros­szat akar­nak. És nem csak a bácsik le­het­nek ros­szak, a nénik­kel is érde­mes óvat­os­nak lenni.

A gye­re­kek ne­he­zen mon­da­nak nemet egy felnőttel szem­ben, hi­szen általában min­dig a felnőttek mondják meg, hogy mit és ho­gyan kell tenniük. Gya­korol­ni kell velük a nemet mondást!Nem sza­bad ma­gyarázkod­ni, visszakérdez­ni, kérdésekre vála­szol­ni. Sem­mi­lyen módon ne bocsátkoz­za­nak beszélgetésbe, mert az, az ide­gen számára előnyös, hi­szen al­kal­ma nyílik a meggyőzésre, il­let­ve arra hogy a gye­re­ket el­bi­zony­ta­lanítsa. Fon­tos hogy a test­tartás is el­lent­mondást közvetítsen, ne en­gedjék ma­gu­kat megérin­te­ni, il­let­ve, hogy egy határo­zott moz­du­lat­tal a gye­rek hagy­ja is faképnél az a személyt, aki­vel nem kíván társa­log­ni.

Le­gyen egy tit­kos jelszó, me­lyet játékosan tanítha­tunk meg a gye­re­kek­kel! Ez lehet ki­fe­jezés, vagy akár egy moz­du­lat, me­lyet csak ők is­mer­nek. Amennyi­ben ide­gen szólítja meg őket bármi­lyen történet­tel, a gye­rek számára is könnyen ellenőriz­hető a hi­te­lessége.

Azok az em­be­rek, akik illegálisan sze­retnének gye­re­kek­kel kap­cso­lat­ba lépni, min­den eset­ben kerülik a feltűnést! Ha a gye­re­ke­ket meg­tanítjuk arra, hogy hívhatják fel ma­guk­ra a fi­gyel­met, sokat te­het­nek saját biz­tonságukért. Természe­te­sen nem elég, ha csak el­mond­juk, mit kel­le­ne csinálniuk, eze­ket a szituációkat fon­tos el­gya­korol­ni velük – még ha játékosan is – hi­szen adott hely­zet­ben ezek­nek a re­ak­cióknak au­to­ma­ti­ku­san kell működniük, ami vall­juk be, egy felnőttnek sem min­dig könnyű. Sikítsa­nak, kiabálja­nak, fus­sa­nak el bátran!

Itt most nem szégyen a futás! Ha kell, ha veszélyben van a gyer­mek, akkor bátran fus­son el a helyszínről. De meg kell tanul­ni, hogy futni min­dig olyan hely­re érde­mes, ahol segítséget kap­hat­nak egy felnőttől. Ja­vasol­juk azo­kat a he­lye­ket, ahol biz­tonsági személyzet dol­go­zik, (iro­daház, bank, üzlet stb.) Tanul­ja meg a gyer­mek, hogy megbízhat abban, aki egyen­ruhát, for­ma­ruhát visel.

Amennyi­ben iskolák, óvodák, más oktatási intézmény közelében korábban nem látott, gyanúsan vi­sel­kedő, vagy akár csak célta­la­nul őgyelgő személye­ket látunk, kérdezzük meg, segíthetünk-e va­la­mi­ben. Ha va­la­ki rossz szándékkal tölti ott az idejét, ez a megszólítás akár eltérítheti a szándékától, hi­szen tudja hogy va­la­ki már fel­fi­gyelt rá. Ne csak a saját gye­re­ke­ink­re vigyázzunk, hi­szen a miénk is kerülhet olyan szituációba, ahol jól jönne egy jó szándékú felnőtt segítsége!

Ha arra gya­nak­szunk, hogy va­la­ki rossz szándékkal köze­le­dik egy gye­rek­hez, értesítsük a rendőrséget a 107-es vagy 112-es in­gye­ne­sen hívható számok va­la­me­lyikén, il­let­ve je­lezzük ezt az is­ko­la vezetése, a pedagógusok felé. Minél előbb tesszük ezt meg, annál na­gyobb az esély, hogy a rendőrök eset­leg még a helyszínen találják az adott személyt.