Gyermekbántalmazás – minden jóérzésű embert megdöbbent, amikor valaki egy gyermek védtelenségét kihasználva, a felnőtt erőfölényét fitogtatva próbál visszaélni az egyenlőtlen helyzettel. Különösen nehezíti a helyzet megoldását, hogy az elkövető többnyire az a személy, akinek a gyermek szerető gondozása és felügyelete lenne a feladata.

A gyermekekkel való rossz bánásmód megnyilvánulhat aktív vagy passzív formában.Az aktív forma maga a bántalmazás, amely nemcsak testi, de lelki sérülést is okozhat. A fizikai bántalmazás egyértelműbb, hiszen fizikai sérüléshez – súlyos esetben halálhoz – vezet. (A szándékos fizikai fájdalomokozás mellett számos országban a bántalmazás körébe sorolják a közlekedés során elkövetett gondatlan veszélyeztetést is – gyermekülés hiánya, ittas vezetés stb.).

Érzelmi bántalmazásnak számít, ha hiányzik a gyermek számára a fejlődésének megfelelő támogató környezet, amely a gyermek stabil érzelmi és szociális képességeinek kifejlesztéséhez szükséges. De érzelmi bántalmazás a hasznavehetetlenség érzésének keltése vagy az életkort meghaladó elvárások támasztása is (például a szobatisztaság idő előtti erőltetése).

A rossz bánásmód passzív formája az elhanyagolás, amelynek során nem biztosítottak a gyermek egészséges testi, értelmi vagy érzelmi fejlődésének körülményei, például ha nem táplálják vagy öltöztetik megfelelően. Mivel azonban a gyermek személyiségfejlődése szempontjából óriási jelentőséggel bír a gondozóval való érzelmi kapcsolat, az is elhanyagolásnak minősül, ha a gyermek tartósan nem kapja meg az egészséges fejlődéséhez szükséges törődést, figyelmet, védelmet és érzelmi biztonságot. 

A mindennapi gyakorlat
Egy gyermek veszélyeztetettségének megítélése mindezek alapján rendkívüli odafigyelést igényel a környezetétől. A baj csak az – mondja dr. Kovács Zsuzsanna, a Házi Gyermekorvosok Országos Egyesületének egyik alapító tagja, az Országos Gyermek-egészségügyi Intézet szakértője, hogy éppen azokkal a családokkal nehéz vagy végképp lehetetlen szoros kapcsolatot kialakítani, ahol a leginkább veszélyeztetett gyermekek élnek. A gyermekorvos, aki évek óta foglalkozik a gyermekbántalmazással, úgy véli, szinte minden orvos praxisában előfordulnak bántalmazott gyermekek, a környezet szociális helyzetétől függ, hogy ritkábban vagy gyakrabban. Saját praxisába 700 gyermek tartozik, az elmúlt néhány évben 2-3 olyan bántalmazott vagy elhanyagolt esettel találkozott, amikor szükségesnek látta, hogy bejelentést tegyen.

A fizikai erőszak nyomai, a kék-zöld foltok, a riadt viselkedés a bántalmazás egyértelműbb jelzései, de sokszor semmilyen külső nyom vagy magatartásváltozás nem utal ilyesmire, mégis veszélyeztetett a gyermek. Ennek felismerésében segíthet többek között az a módszertani levél, amelyet dr. Kovács Zsuzsanna dr. Herczog Máriával, a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet tudományos főmunkatársával közösen írt, és amelyet az Országos Gyermek-egészségügyi Intézet (OGYEI) gondozásában 2004-ben mintegy négyezer gyermek-háziorvos és védőnő kapott meg ingyenesen. 

A módszertani levél mellett az OGYEI és a Házi Gyermekorvosok Országos Egyesülete folyamatosan rendez a témában továbbképzéseket, konferenciákat. Mint dr. Kovács Zsuzsanna elmondta, a közeljövőben „Sose rázd a kisbabádat” címmel szerveznek előadásokat a kismamákkal kapcsolatba kerülő szakembereknek, hogy felhívják a figyelmet a csecsemők rázása nyomán keletkező súlyos idegrendszeri sérülések megelőzésére.