ELTŰNTKERESŐ

A drog- és fegyverkereskedelem után globálisan a legprofitábilisabb illegális üzlet az emberkereskedelem, évi akár 9 milliárd dolláros nyereséggel. Az ENSZ Drog- és Szervezett Bűnözés elleni Hivatala (United Nations Office on Drugs and Crime) szerint többmillióra tehető az áruba bocsátott személyek száma, mintegy 58%-ukat szexuálisan zsákmányolják ki, 36%-uk rabszolgamunkát végez. Az emberkereskedelem áldozatainak nagy többsége nő, a kiskorú lányok és nők aránya az áldozatok mintegy 75%-át teszi ki. Az emberkereskedelem áldozatainak szinte egyharmada, 27%-a gyerek a becslések szerint – áll legfrissebb globális jelentésükben.

Az EU-ban több százezerre teszik az áldozatok számát évente (lásd bővebben az alábbi galériában), 75%-uk nő. A feltételezett áldozatok 85%-át szexuálisan zsákmányolják ki a becslések szerint. Az EU-ban a két legnagyobb „kibocsátó” ország Románia és Bulgária.

2012-ben Romániában hivatalosan mégis csupán 1041 regisztrált áldozata volt az emberkereskedelemnek, mintegy 36%-uk kiskorú (főképp 10-17 éves lányok, akik hálózatba kerülésük idején nagyrészt iskolába jártak). Csak 352 személy kapott kiszabadulása után intézményes segítséget. A regisztrált áldozatok közül a szexuális kizsákmányolás 526 személyt érintett, a rabszolgamunka 410-et – derül ki aOrszágos Emberkereskedelem Elleni Ügynökségstatisztikáiból.

2012-ben ugyanakkor előző évről még 779 bűnvádi eljárás volt folyamatban 2035 emberkereskedelemmel vádolt személy ellen, és 634 új bírósági esetet regisztráltak, amelyeknek összesen 1342 vádlottja volt. Összesen csupán 427 személyt ítéltek el tavaly, 161-et emberkereskedelem, 255-öt gyermekkereskedelem, 11-et gyermekpornográfia vádjával.

Miért kap olyan kevés áldozat segítséget?

A gazdasági válsággal leépültek azok a szolgáltatások, amelyeket 2008 előtt elsősorban a civil szervezetek kínkeservesen felépítettek, az áldozatokkal való foglalkozás nagyon visszaesett – mondta el kérdésünkre László Évapszichológus. A bántalmazott nőknek korábban menhelyet működtető kolozsvári Artemis egyesület munkatársa elmondta, 2001 előtt volt néhány civil szervezet, amely az áldozatoknak nyújtott tanácsadással is foglalkozott. 2001 után törvény írta elő, hogy a megyei hatóságok szolgáltatásokat hozzanak létre e célból, illetve partnerséget kössenek azon civil szervezetekkel, amelyek ilyen szolgáltatásokat működtettek. Az Országos Emberkereskedelem Elleni Ügynökségnek volt két évig erre kerete. Ám később a szolgáltatások országos finanszírozása megszűnt, nagyon sok civil szervezet tönkrement, vagy területet váltott; voltak olyanok is, amelyek önkéntesen vagy nagyon kevés támogatással folytatták.

„Ez utóbbit nem igazán lehet megvalósítani egy ennyire nehéz témában. Papíron még vannak szolgáltatások itt-ott, de gyakorlatilag nem igazán. Az elsődleges akadálya annak, hogy mindannyian szolgáltatásokhoz jussanak, az maga a szolgáltatások hiánya. Ezen kívül nincs elég felkészült szakember, illetve azon szekemberek közül is, akiknek szolgáltatásokat kellene biztosítaniuk, sokan nem mernek foglalkozni a témával” – magyarázta a pszichológus. Az esetmenedzsernek – azaz az áldozat ügyét, dossziéját kezelő segítő szakembernek, aki végigköveti az esetet – komplex, szociális-jogi-pszichológiai problémákkal kell szembenéznie, amit sokan nem vállalnak, főleg nem ingyenesen.

A szexuális kihasználás céljából elkövetett emberkereskedelem olaszországi és romániai áldozatai körében végzett kutatást 2012-ben az Egyenlőségért Partnerközpont (CPE – Centrul Parteneriat pentru Egalitate), a Filantropia Föderáció és olasz partnereik, a 2007-2011 közötti időszakra fókuszálva. A kutatás célja a jelenség dinamikájának és jellemzőinek megértése volt az uniós csatlakozás utáni Romániában, az áldozatokat segítő romániai és olasz szervezetek, intézmények, személyek nézőpontjának feltárása, illetve egy emberkereskedelem elleni országos prevenciós kampány megszervezése. Romániában 45, Olaszországban 55 interjú készült a szakemberekkel, valamint 17, illetve 9 interjú olyan, a szexuális kizsákmányolást túlélő áldozatokkal, akik részt vettek egy szociális védelmi programban.

>> A tanulmány .pdf-ben itt elérhető >>

A kutatás során megpróbálták feltárni a romániai emberkereskedelem jellemzőit, a segítséget kapott áldozatok profilját, a sérülékenységi tényezőket, az emberkereskedői hálózatba való bekerüléshez vezető okokat, motivációkat, az áldozatok és a kihasználójuk közti kapcsolatok természetét, a család és a közösség, a megelőzéssel és segítségnyújtással foglalkozó intézmények viszonyulását az áldozatokhoz, valamint a közvélemény igényét arra nézve, milyen információs, érzékenyítő kampánymódszereket igényel az emberkereskedelem veszélyeiről.

A kutatás nyomán megjelent Speranțe la vânzare (Eladó remények) című tanulmány egyik szerzője László Éva; azonos címmel kampányfilm is készült, amelyben hét túlélő története szerepel. Az 52 perces filmet – amely a nagyszebeni Astra Dokumentumfilm-fesztivál versenyprogramjában is szerepel – Felméri Cecíliarendezte, operatőre Bálint Arthur volt. A film online premierként megtekinthető a Transindex Tv-ben is.

Hány áldozata lehet valójában az emberkereskedelemnek?

Roppant nehéz az áldozatok számát meghatározni, ez többek közt annak tudható be, hogy az áldozatok sok esetben visszautasítják az együttműködést a hatóságokkal, de az intézményi segítségnyújtás tekintetében is nagyok a hiányosságok, az áldozatokkal való foglalkozásra nincs pénzügyi keret. Az ezzel foglalkozó civil szervezetekkel nagyrészt már nem működik együtt az állam, ráadásul 2008-2009-ben volt egy átszervezés is az emberkereskedelemmel foglalkozó kormányintézményekben, ami a statisztikai adatgyűjtések összehangolását, egységesítését nehezítette meg. Az Emberkereskedelem Elleni Országos Hatóság adataiban nem szerepelnek azok az áldozatok, akik úgy döntenek, abban az országban maradnak, ahol kiszabadították őket. EU-s polgárokként a szabad mozgás következtében nehezebb beazonosítani is őket, főleg mivel gyakran nem is tekintik magukat áldozatnak, és nem kihasználásként értelmezik a helyzetet, amibe belekerültek.

Elsősorban módszertani akadályai vannak az emberkereskedelemről szóló adatok, statisztikák, becslések elkészítésének. "Ez egy 'underground' jelenség, amely sok más illegális tevékenységgel is összenőtt (pl. drog- és/vagy fegyverkereskedelemmel). Nemzetközi vonatkozása miatt sokszor diplomáciai vagy politikai behatások is nehezítik a kutatások tisztaságát. Ami a beazonosított áldozatok számát illeti, sok romániai áldozatot külföldön regisztrálnak, és ezen adatoknak csak egy része kerül be a romániai statisztikákba" – magyarázta László Éva.

Némileg különböznek a kritériumrendszerek is arról, hogy kit tekintenek egyes országokban emberkereskedelem áldozatának. Romániában az Országos Emberkereskedelem Elleni Ügynökségnek van egy országos nyilvántartása, amelyhez az erre felhatalmazott rendőrségi, illetve ügynökségi személyzetnek van joga bejegyezni az adatokat. Ez elvileg kötelező, gyakorlatilag itt is vannak mulasztások. A kutatás során megpróbálták a romániai és olaszországi, rendelkezésre álló adatokat egységesíteni – nem jutottak a végére. A globális becslések több tízezres hibahatárral dolgoznak – részletezte a problémákat a szakember.

Vannak olyan államok, ahol nincs is regisztrálva a jelenség, ezért nincs sok értelme becsléseket végezni. A szakértő elmondta, szerettek volna egy ezt célzó kutatást kivitelezni, próbálták összegyűjteni az EU államaiban regisztrált, román állampolgárságú áldozatokra vonatkozó adatokat, de nem sikerült elég forrásból információt gyűjteni. Mindenképp sokkal nagyobb számú áldozatról van szó, mint a hivatalos 1041. „Nagy ütőkártya lenne, ha megtudnánk pontosan az áldozatok számát. Addig is azt tudom mondani, gondolkodjon el mindenki azon, hány olyan helyet ismer, ahol potenciális áldozatok előfordulhatnak; gondoljunk az utcai prostitúcióra, akár kolozsvári klubokra, masszázsalonokra, újsághirdetésekre, videóchat-szolgáltatásra. Rengeteget találnánk.”

Mindazonáltal kimutatható az emberkereskedelem áldozatai számának növekedése, és egyre több személyt zsákmányolnak ki szexuálisan – derül ki a tanulmányból. Túlnyomó részük nő, de vannak – elsősorban kiskorú – fiúk is. Egyértelműen növekszik a kiskorú áldozatok száma – ezek áruba bocsátásából több jövedelemre tesznek szert a bűnszervezetek, mert több klienst vonzanak. Egyre több 11-13 éves áldozatot regisztrálnak. Egy 15 éves kislány másfél hónapig volt bezárva egy német bordélyba, ezalatt 79 ezer euró profitot termelt fogva tartóinak; a 11-12 éves gyerekek a legkeresettebbek az utcán – számolnak be a meginterjúvolt kormányzati alkalmazottak. Egy 16 éves lányhoz, aki a nyilatkozó szerint 14 évesnek nézett ki, „futószalagon” jártak a kliensek, és sokuknak el is mondta, milyen helyzetben van, de hiába – derül ki a tanulmányból.

A regisztrált áldozatok életkora 10-47 év, a legtöbben a 14-25 éves korcsoportból kerülnek ki, a legsérülékenyebb csoport pedig a 14-17 éveseké. Az áldozatok gyakran több országban is megfordulnak. Nő a Romániában emberkereskedők kezébe került külföldiek száma is.

A csatlakozás előtt jellemzően a volt jugoszláv tagköztársaságokba, Albániába, Olaszországba és Németországba vitték a romániai áldozatokat, akiket fogvatartóik jellemzően fizikai erőszakkal tartottak sakkban. 2007 után az emberkereskedők újratervezték „az üzleti modellt” és a csempészútvonalakat, a célországok immár főleg a nyugati államok lettek, elsősorban Olasz- és Spanyolország, valamint másodlagosan Franciaország, Németország, Nagy-Britannia, Hollandia és a skandináv országok. A leggyakoribb kihasználási formák: szexuális kizsákmányolás, rabszolgamunka és koldulásra kényszerítés.

Az áldozat profilképe

Alacsony vagy középfokú iskolázottságú (8-10 osztály), hasonlóan alulképzett családokból származó személyek, akiknek körében gyakori az iskolaelhagyás; a belföldi emberkereskedelem esetében magasabb végzettségűek; a kiskorú áldozatok esetében általában elmondható, nem volt munkatapasztalatuk, alkalmi, képzettséget nem igénylő és feketemunkákat végeztek beszervezésük előtt; az alacsony társadalmi státusú családokból származó fiatalokra – akkor is, ha iskolába járnak – gyakran családfenntartás terhe hárult.

A családi hátterük általában zilált (működésképtelen családok, sok gyerek, alacsony jövedelem, fizikai és verbális erőszak, bántalmazás, alkoholfogyasztás, súlyos betegség, egyik szülő elhalálozása vagy a szülők külföldi munkavállalása). Az emberkereskedelem hálójába kerülés, az áldozattá válás útján az első lépések megtétele főképp a családi kapcsolatok terén mutatkozó deficitnek, a törődés, szeretet hiányának tudható be. Gyakori, hogy egyszülős családból érkeznek az áldozatok; az anya hiánya és a család fenntartásának, segítésének terhe döntő módon növeli a fiatalok sérülékenységét.

Hogyan férkőznek az áldozatok bizalmába az emberkereskedők?

Bizalmi kapcsolatot építenek ki, esetenként akár párkapcsolatban élnek az áldozattal, látszólag közösen szőnek jövőbeni terveket, pl. közös külföldi munkavállalást; ajánlatuk az áldozatok számára lehetséges kiutat jelent egy egszisztenciális válsághelyzetből, ám sajnos az áldozatok egy bántalmazással és érzelmi, anyagi hiánnyal jellemezhető létállapotból egy másik hasonlóba kerülnek.

Az emberkereskedők „jó ismerősként” felvillantják egy jövőbeni jobb élet vízióját az áldozat előtt, szakmai előremenetelt, jobb fizetést, munkahelyet ajánlanak neki, amit az elfogad, mert rossz anyagi helyzetben van. A fiatal áldozatok esetében gyakori az is, hogy egyszerűen elrabolják őket.

Az áldozat-emberkereskedő viszonyt esetenként az áldozat erős érzelmi befolyásoltsága jellemzi, az áldozat a remélt szeretetkapcsolat fennmaradása érdekében hajlandó prostitúcióra és más fiatalok beszervezésére is. Az emberkereskedő a fizikai erőszak és érzelmi manipuláció eszközeit használja, amelyhez ha hozzáadódik az, hogy az áldozat (miatta) hajlandó külföldi prostitúcióban részt venni, és tagadja, hogy őt kihasználják, akkor nagyon nehéz beazonosítani, hogy szexuális kihasználási célú emberkereskedelemről és nem „egyszerű” prostitúcióról van szó.

A szexuális kihasználás helyszíne belföldön tipikusan az utca, bárok, klubok, bérelt lakások, hotelszobák vagy a kliensek lakása; külföldön az utca, bárok, klubok vagy bordélyházak. Az áldozatok csak annyi pénzt kapnak – az emberkereskedő „jóindulata” címén –, hogy függő viszonyban maradjanak fogva tartóiktól. Egyes áldozatoknak van mozgási szabadsága, kommunikálhatnak, de az emberkereskedők „egyénre szabják” a kontrollálás módszereit, a „párkapcsolatok” esetében családon belüli erőszak a jellemző irányítási mechanizmus.

„Láthatatlan” jelenség, megbélyegzett áldozatok

Az áldozatokkal szemben, főleg vidéken, falvakban, a család és a közvélemény előítélettel viszonyul. Nem ismertek számukra az emberkereskedelem mint társadalmi jelenség jellemzői, jelentősége. A család attitűdje az áldozattal szemben visszatükrözi azt, ahogy a nagyobb közösség viszonyul az emberkereskedelemhez. A szexuális kihasználást gyakran összemossák a prostitúcióval, az áldozatot morálisan elítélik, hibáztatják, megbélyegzik, és ki is közösíthetik. Ám vannak esetek, amikor függetlenül a környezettől, az áldozat mellé áll az egész család.

Nagyon sok áldozat olyan miliőből érkezik, amelyben a hagyományos családmodell érvényesül, a központi figura az apa, aki sok esetben bántalmazza családtagjait, vagy az ő hiányában egy másik férfi tölti be a családfő szerepét. A nők alárendelt helyzetben vannak, házimunkát végeznek, feltétel nélkül engedelmeskedniük kell a férfiaknak. Ez az egyenlőtlen helyzet az individualitás elvesztéséhez, deperszonalizációhoz vezet, amely miatt a nők jobban ki vannak téve az emberkereskedelem veszélyének, illetve ha már áldozatokká váltak, nehezíti a visszailleszkedésüket a családba, amely nem törődik velük vagy egyenesen eltaszítja őket.

Az emberkereskedelemmel kapcsolatos információk nagyrészt csak a szakemberek körében ismertek, a közvélemény nagy része nem vagy csak keveset hallott a jelenségről. Ebben közrejátszhat az is, hogy a sajtó leginkább csak a rendőrségi akciókra, az elkövetők letartóztatására mozdul rá, nem tematizálja a kontextust és a jelenséget magát, és a regisztrált áldozatok alacsony száma miatt nem kezeli fontos témaként.

Falvakon még kevésbé informáltak az emberek, mint városon, mert az országos megelőzési és tájékoztatási kampányok általában inkább városon zajlanak. Ám vidéken és városon egyaránt szükség lenne megfelelő lakossági tájékoztatásra, hiszen bárhol éljen egy személy, ki lehet téve annak, hogy maga is áldozattá váljon: falun a limitált társadalmi kapcsolatok, az információkhoz való korlátozott hozzáférés, az alacsonyabb iskolázottság jelenti a veszélyfaktort, míg városon a sokféle, különböző forrásból érkező és esetleg egymásnak ellentmondó információk közti szelektálásra való képtelenség, valamint a „velem ez nem történhet meg” hamis biztonságot adó hiedelme (sok áldozatnak voltak információi az emberkereskedelemről akkor, amikor úgy döntöttek, elhagyják az országot, mégis ignorálták vagy alábecsülték a kockázatot).

A helyi hatóságoknak sincsenek megfelelő ismereteik, nem tesznek különbséget az emberkereskedelem és a prostitúció között, másodlagos problémaként tekintenek a jelenségre, és nincsenek forrásaik a megelőzésre. A közintézmények közti kommunikáció akadozása és a forráshiány miatt nehézkes az áldozatok segítése, a közintézmények gyakran nem kapcsolódnak be a megelőzési és segítségnyújtási tevékenységekbe. Az áldozatok nem kapnak megfelelő segítséget, emiatt sokan ismét emberkereskedők kezébe kerülnek.

A jelenséget azért is nehéz beazonosítani és megérteni, mivel míg a 2000-2005 közötti időszakban a fizikai és nemi erőszak, bántalmazás, az áldozatok folyamatos adásvétele, halálesetek voltak a jellemzőek, ahhoz képest az elkövetők attitűdje és eszközkészlete megváltozott, rafináltabb lett. Jellemzően „bűnrészessé” teszik az áldozatot, manipulálják, így nehéz a kihasználási helyzetet felismerni - állapítják meg a tanulmány szerzői.

Nagyon fontos annak a komplex helyzetnek a megértése, ami a nőket arra sarkallta, hogy olyan döntéseket hozzanak, amelynek következtében áldozattá váltak. Egy nő számára elfogadni azt, hogy prostituált lesz, nem jelent egyebet, mint lemondani személyes terveiről, reményeiről, és függetlenül a beleegyezése és együttműködése fokától, amellyel ezt a „mesterséget” űzi, a következmények elkerülhetetlenül átalakítják – érvel a jelentés.

Meg kell haladni azt a vélekedést, miszerint az emberkereskedelem a migráció kísérőjelensége, mivel akár külföldi, akár belföldi emberkereskedelemről van szó, komplex okok összességéről beszélhetünk – szól a jelentés végkövetkeztetése. Fokozottan veszélyeztetettek a családon belüli erőszak, szexuális visszaélések áldozatai, azok a személyek, akiket elhanyagolnak, akik az érzelmi kapcsolatok hiánya miatt azokat a családon kívül keresik, illetve azok, akiknek egyik vagy mindkét szülője külföldön dolgozik. Az emberkereskedő iránt táplált vonzalom, a látszólagos bizalmi kapcsolat, a gazdasági okok (nem talál munkahelyet otthon), a vágy, hogy segítse családját (pl. kisebb testvéreket kell nevelnie, lakhatást biztosítania nekik), az egyéni érvényesülés nehézségei (egyetlen lehetőségnek a külföldi munkavállalást látja) olyan kényszerítő erők egy fiatal számára, amelyek beletaszíthatják olyan történetekbe, amelyeknek csak ritkán lesz jó vége.

Ha gyanús helyzetet észlelsz, vagy segítséget kérnél:
112
0800.800.678

Hasznos linkek:
Anima Nova – az emberkereskedelem áldozatainak munkaerőpiaci integrációját segítő projekt, amelynek keretén belül a tanulmány és a dokumentumfilm készült
Az Emberkereskedelem Elleni Országos Hatóság elemzései és tanulmányai
eLiberare – romániai társadalmi mozgalom az emberkereskedelem és a szexuális kizsákmányolás ellen
18octombrie.ro – az eLiberare által indított honlap az emberkereskedelem elleni világnapra
Az EU emberkereskedelem elleni kampányoldala
Hogyan azonosítsuk be az emberkereskedelem áldozatait? – EU-kézikönyv

More Sharing Services
Megosztás:

Pinkdáma
Divat, sárm, lifestyle blog.
Nemcsak divatfüggőknek.
www.pinkdama.ro
Balkánherald
Az aranyozott köpőcsésze.
Oszd meg Te is a Balkán-sztorid!
www.balkanherald.ro

HIRDETÉS