Az emberkereskedelem és az ezzel gyakran szorosan összefüggő gyermekeltűnés globális jelenség – nem csupán Magyarország sajátja; ám hazánk semmivel sem áll a többi ország előtt a statisztikákban. A globalizálódás magával vonja azt is, hogy az emberkereskedelem és a gyermekeltűnés határokat átívelő jelenségekké nőttek, hiszen a határok megszűnésével és a keletről nyugatra való vándorlással együtt egyre nagyobb teret kapott a szervezett bűnözés. Napjainkban a különböző országokon keresztül folyó emberkereskedelem egyre nehezebben követhető.

A kiskorúak eltűnésének egyik globális oka az, hogy a prostituáltak életkora világszerte folyamatosan csökken. Sok kis- és fiatalkorú már korán az utcára kerül és a gazdasági kényszer, a munkanélküliség, a képzetlenség, az esélyegyenlőtlenség, az otthontalanság a prostitúcióba taszítja őket. A gyermekek esetében azonban ennél sokkal összetettebb a kérdés, hiszen a gyereket nem motiválja az anyagi ellenszolgáltatás. Sőt, gyakran fel sem tudja mérni annak az ellenszolgáltatásnak az értékét, amit a prostitúcióért kap. Helyzete ezekben az erőviszonyokban a legkiszolgáltatottabb – megaláztatások és számkivetettség elszenvedői, gyakran pedig a szexuális erőszak tehetetlen áldozatai is.

Szakemberek arra igyekeznek felhívni a figyelmet, hogy a gyermekek szexuális zaklatásának színtere sokszor maga a család. Ez azért is jelent nagyobb problémát, mert ezek az esetek rendszerint alig, vagy csak évekkel később derülnek ki. A gyerek fél vagy éppen szégyelli, hogy elmondja mindazt, amit valamelyik szülője vagy nevelőszülője tett vele.

Ma Magyarországon mintegy 20%-ra tehető a házastársi vagy élettársi viszonyban élő nők fizikai bántalmazása. Ennek alapján könnyen elképzelhető azoknak az eseteknek a száma, ahol a gyerekek is folyamatos bántalmazásban, vagy akár erőszakban részesülnek a családon belül.

Ezen kívül van egy olyan fóruma is a gyerekek kihasználásának, mely akár örökre megőrzi az elkövetők anonimitását: az internet. A gyermekpornográfia minden oldalról súlyosan büntetendő. Nem csak az követ el bűncselekményt, aki hozzáférést biztosít ilyen anyagokhoz, hanem az is, aki letölti és kereskedelmi céllal terjeszti ezeket.

De ki is a gyerek?

Az ENSZ szándékai alapján általános törekvés, hogy az ún. védett korhatár 18 év legyen. Jelenleg ugyanis ez a határ a világ országaiban a 12 és 21 év között váltakozik. Több körülmény, mint például a gazdasági helyzet, a korábbi szokások, a prostitúció hagyományai, illetve a biológiai érés folyamata is hozzájárul ahhoz, hogy a szexuális önrendelkezés joga más-más korhatárhoz kapcsolódik különböző országokban és kultúrákban. A világméretű és országokon keresztül zajló gyermekkereskedelem miatt szükség lenne az egységes szabályozásra, mely alapján egyformán megítélhető lehetne minden gyermekekkel való visszaélés. Egy globális jogalkotás esetén e kérdéskörben nemcsak a gyerekek biológiai, hanem azok társadalmi érettségét is figyelembe kell venni.

A magyar büntetőjog megkülönbözteti a gyermek- és fiatalkorúakat és ennek értelmében megfelelően védi a kiskorúak szexuális szabadságát is.

Eltűnések és az ORFK

Jelenleg Magyarországon mintegy 6300 bejelentett eltűnt személy van. Ennek a számadatnak jelentős hányada kiskorú. Ha el akarunk kezdeni kutakodni az eltűnt személyek után, nehéz dolgunk lesz, mert nagyon kevesen szerepelnek közülük egy nyilvános adatbázisban. Az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) honlapján ugyan találunk egy ilyet az eltűntek adataival, illetve fényképeivel, de talán mégis az a nemzetközi gyerekkereső portál (www.missingkids.com) bizonyul hatékonyabbnak, melyen részletes kereséssel minden regisztrált eltűnt gyerekről találunk adatot.

A gyerekeltűnési ügyek felderítését az is nehezíti, hogy a rendőrség csak huszonnégy órával az eltűnés után kezdi el keresni a kiskorúakat – mondván: biztosan csak elcsatangolt, de hamarosan megkerül. A legtöbbször azonban pontosan ez alatt az idő alatt sikerül az elkövetőknek országhatárokon túl juttatni a gyereket.

Civilek a kiskorúak védelmére

Magyarországon a legrégebbi szervezet, mely a kiskorúak védelmével foglalkozik, a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány, mely több oldalról és több formában próbál meg segíteni a veszélyben lévő vagy eltűnt gyerekeken. Tizennégy éve működtetik a Kék Vonal Gyermek és Ifjúsági Telefonszolgálatot, mely ingyenesen hívható az ország bármely részéről. A Szakember–Szakember Vonal olyanok hívását várja, akik hivatásszerűen foglalkoznak gyerekekkel és van olyan problémájuk, melyre tanácsot kérnének. 2000-ben alapították meg az Eltűnt Gyerekek és a Nemzetközi Kapcsolatok Munkacsoportot, melynek során egyre több nemzetközi partnerszervezet segítségét tudják igénybe venni az eltűnési esetekben. A Kék Vonal célja, hogy a különféle esetekben megfelelő szakmai segítséget nyújtson, valamint az eltűnt gyerekek családját támogassa.

Együttműködés a hatóságokkal

A napokban rendezett szolnoki konferencia célja az volt, hogy bemutassa a fentiekben leírt törekvések, célok és problémák globális jellegét, valamint hogy felhívja a figyelmet arra: a belföldi és nemzetközi hatóságok segítsége nélkül a civil szervezet munkája nem tud hatékony lenni ezen a téren. Az elsősorban a különböző rendőr-főkapitányságok alkalmazottaiból álló közönség megismerkedhetett a magyar Rendőrség és a Határőrség ezen a területen folytatott munkájával, valamint a Kék Vonal tevékenységeivel.

A szervezők szerint azért is fontos ez az alkalom, mert a rendezvény az első ebben a témában, mely nyíltan felvállalja azt, hogy a civilek és a hatóságok közötti együttműködésre valójában mekkora szükség van. Emellett a nemzetközi partnerekkel való kapcsolattartás fontosságáról és a többi ország ilyennemű együttműködési gyakorlatáról tartott előadást Alain Remue, az Interpol belga rendőrfőkapitánya, és Bruno Mens, az Europol korábbi munkatársa is. Kiemelték, hogy az emberkereskedelem és az eltűnések esetében a leglényegesebb haszna az együttműködésnek az információszerzés. Minden ügy nemzetközi bűncselekménnyé válik, amint a kiskorút átvitték valamelyik határon, ezért a legfontosabb, hogy minden érintett ország a lehető legtöbb adatot tudja szolgáltatni az adott ügyben. Ebben a civil szervezetek ugyanolyan jelentős szerepet vállalhatnak, mint a hatóságok. A két szervezet munkatársa hangsúlyozta magyar partnerének, Dr. Szabó Mihály ezredesnek, hogy nem szabad semmiféle különbséget vagy rangsorolást tenni az eltűnési ügyekben; az egyedüli szempont, amit figyelembe kell venni az, hogy egy veszélyeztetett eltűnésről van-e szó.

Alain Remue, belga rendőr-főkapitány, az Interpol munkatársa a SzocHálónak elmondta: nem lehet semmilyen etnikai alapú különbséget tenni az eltűnt gyerekek között. „Mi Belgiumban ugyanolyan veszélyeztetett esetnek tekintjük azt, ha egy tizenéves marokkói gyerek tűnik el, mint amikor egy francia tizenéves után kell nyomoznunk. Az etnikai tényezők semmiképpen sem játszhatnak szerepet egy gyerek eltűnési ügyének felderítésében.”