Az eltűnt gyerekek világnapján az 1979. május 25-én New Yorkban eltűnt 6 éves kisfiúra, Etan Patzra és társaira emlékeznek világszerte. A világnap célja, hogy felhívják a figyelmet a megelőzésre és az országok közötti együttműködés fontosságára.
A nemzetközi és a magyar kutatásokat tekintve általános probléma, hogy az eltűnt gyermekek regisztrációjára nincs egységes, kidolgozott szisztéma: más az eltűnt gyermek fogalma Belgiumban és más Magyarországon.
Az eltűnéshez vezető okok változatosak: az egy napon belül megkerülő gyerekek esetében a játékba való belemerülés, a kalandvágy, vagy valamilyen apróbb sértődés, veszekedés vezet a szökéshez. Azoknál a gyerekeknél azonban, akik több nap vagy hét után térnek vissza családjukhoz, többnyire az elhanyagoltság, a nyomasztó családi légkör lehet a háttérben.
Az elcsatangolások gyakori oka a szülői szigorúság, illetve a félelem a tanulmányi eredmények miatti esetleges felelősségre vonástól: az eltűntként körözött gyerekek 40-50 százalékáról derül ki utóbb, hogy iskolai kudarcok miatt indult neki a nagyvilágnak. Nem véletlen, hogy a félévi, illetve év végi bizonyítványosztás idején az átlagnál több eltűnést regisztrálnak a hatóságok.
A nyár kínálta lehetőségek sajnos szintén "kalandtúrákra" csábítják a gyerekeket. Sok szülő nem tudja megfizetni a drága napközit, gyerektábort, a srácok felügyelet nélkül csavarognak, azt tesznek, amit akarnak. Eltűnnek két-három napra, követik a kedvenc zenekarukat, buliznak, kirándulnak, jól érzik magukat, nem is gondolnak bele, hogy otthon esetleg aggódnak, vagy tűvé teszik a környéket miattuk. A szülői aggodalom márpedig jogos: az elszökött, utcán csavargó gyerekek gyakrabban mennek bele veszélyes helyzetekbe, idegen felnőttek befolyása alá kerülve könnyebben kaphatók a bűnözésre, vagy válnak maguk is bűncselekmények áldozatává.

Hazánk uniós csatlakozása után és a vakáció közeledtével egyre több szülőt, felnőttet ejt gondolkodóba, hogy a kamaszok május elseje után személyi igazolvánnyal indulhatnak neki az Európai Unió országútjainak. A szakemberek attól tartanak, hogy a tinik, akik eddig a városokban bújtak el a szülők elől, ezután egyszerűen külföldre utaznak. A hatóságok - ezt megelőzendő - a gyermekkorúaktól kötelesek útlevelet kérni, a 14. életévét betöltött magányos csellengőt pedig a jövőben is megkérdezi a határőr, hogy hová igyekszik.

Firrás:http://www.sulinet.hu/tart/fcikk/Kfea/0/20845/1

Híres amerikai bűnesetek 7. - Etan Patz eltűnése

Tinkmara bejegyzése | 12-04-22 | 13 komment érkezett

Két évvel ezelőtt írtam először a "tejes doboz gyerekekről", arról az amerikai kezdeményezésről, mely 1979-ben indult, Etan Patz eltűnése kapcsán.  Azóta, "némi" késéssel, 2011-ben Magyarországon is elindult az akció, ugyan csak kampány jelleggel. Az Ezer Lámpás Éjszakája rendezvény idején több százezer liter dobozos tej oldalán 4 olyan gyerek képét tették közzé, akiket hosszú évek óta keresnek szüleik és a hatóságok. A kezdeményezés az év végéig tartott.

Két évvel ezelőtt, amikor az amerikai akció indulásáról, az első "tejes doboz gyermek", Etan Patz eltűnéséről meséltem, azzal zártam a bejegyzésem, hogy talán sosem tudjuk meg, mi történt a kisfiúval. Azonban a múlt hét közepén váratlan fordulat állt be a több mint 30 éves ügyben. Igaz, Etan-t 2001-ben halottnak nyilvánították, a rendőrség 2010-ben újra megkezdte a nyomozást, melynek eredményeképp ismét eljutottak ahhoz, a ma már 75 éves asztaloshoz, akivel a kisgyermek az eltűnése előtti napon ismerkedett meg. Othniel Miller-t 33 évvel ezelőtt is kikérdezték, de bizonyítékot nem találtak. A jelen nyomozás eredményeképp azonban a hatóságok úgy döntöttek, felbontják Miller házának alagsorát. A speciális kutyák emberi maradványokat jeleztek a házban, melynek alagsorát a gyermek eltűnése idején betonozták újra. A nyomozók elképzelhetőnek tartják, hogy megtalálják a kisfiú földi  maradványait. A szombati nap során már találtak egy "gyanús foltot", melynek elemzése folyamatban van. A sors iróniája, hogy Miller háza egy utcányira van csupán Etan-ék házától. A szülők ma is ugyanabban a házban élnek. A nyomozás fejleményeiről természetesen hírt adok. Akit pedig érdekel a teljes történet, melyet két évvel ezelőtt tettem közzé, kérem olvasson tovább.

Etan Patz nevét minden amerikai ismeri. Ő volt az első olyan eltűnt kisgyermek, akinek fényképét a tejes dobozokra nyomtatták 1979-ben.

Azok a felnőttek, akik akkortájt voltak kisgyerekek, a mai napig emlékeznek Etan arcára, ahogy minden nap a reggelizőasztalnál a tejes dobozról mosolygott rájuk, emlékeztetve őket, hogy ennek a kisfiúnak a szülei New Yorkban most nagyon szomorúak. Az édesanyák minden alkalommal, amikor kezükbe vették a tejes dobozt, beleborzongtak a Patz család fájdalmába. Újra és újra elmondták gyerekeiknek, hogy soha ne álljanak szóba idegenekkel, soha le ne térjenek a megszokott útvonalról. Sajnos gyakran az elővigyázatosság sem elég. Etan óta rengeteg kisgyerek képe fordult meg a tejes dobozokon és hozzá hasonlóan sokan soha nem kerültek elő.

Azóta a tejes  dobozokat nagyrészt felváltották a műanyag flakonos tejek és az Internet a hírek leggyorsabb forrása. A tejes dobozokon néha azonban még fel-feltűnik egy-egy arc.

A kis Etan Patz története azért is különleges, mert a nyomozás hivatalosan 12 évig tartott, 9 éve zárták le. 2001-ben a kisfiút halottá nyilvánították, ám 2010. május 25-én, a fiú eltűnésének évfordulóján, Cyrus Vance, Jr., Manhattan-járási bíró újranyitotta az aktákat és azt ígérte, egyszer és mindenkorra végére jár ennek az ügynek.

Mi történt 31 évvel ezelőtt azon a május 25-i napon? Etan már hónapok óta nyaggatta a szüleit, Stanley és Julie Patz-et, hogy engedjék már őt is egyedül az iskolabuszhoz, hisz nagyfiú már, elmúlt hat éves, és milyen ciki, hogy az összes osztálytársa egyedül közlekedik, csak ő bébi még mindig, akit anyu kísér. A szülők belátták, Etan-nek igaza van. A buszmegálló két háztömbnyire van, a tűzlétráról látni a megállóban álló arcokat. Ismerős, biztonságos környék, s elvégre itt az ideje, hogy a fiúk önálló legyen. Május 25-én, péntek reggel,  Memorial Day előtti utolsó munkanap volt. Etan boldogan tette fel Kék Kapitányos sapkáját és indult iskolába. Anyukája még látta belevegyülni az utca forgatagába. Meg se fordult a fejében a gondolat, hogy a kisfiú nem szállt fel az iskolabuszra. Délután azonban hiába várta. Fél 4-kor felhívta az iskolát, hogy megkérdezze, vajon milyen különóráról nem tudott. A tanítónő ekkor közölte vele, Etan aznap nem jött iskolába. Ekkor Julie körbetelefonálta az összes rokont, barátot, ismerőst és iskolástársat. Senki nem látta Etan-t. Ekkor telefonált a rendőrségre. Estére már több mint száz rendőrkutyás nyomozó kereste a 6 éves kisfiút. A kutatást hetekig folyatták, eredmény nélkül.

"Két lehetőség van számunkra. - nyilatkozták a szülők. - Elfogadjuk, hogy Etan-t egy idegen megölte vagy az, hogy egy nagyon elkeseredetten gyermekre vágyó anyuka lopta el. Az utóbbi legalább azzal a reménnyel kecsegtet, hogy a kicsink jól van és mindent megadnak neki."

A család 1982-ig ebben a hitben élt, amikor a nyomozás fordulatot vett. Letartóztatták Jose Antonio Ramos-t, egy hajléktalant, aki nem messze Patz-éktől fészkelte be magát egy csatornába. A szülők figyelmeztették a rendőrséget, hogy Ramos gyerekeket csal be a csatornába és ellopkodja az iskolatáskáikat. Ramos "otthonában" rengeteg Etan-hoz hasonló szőke kisfiú képét találták, de a férfi tagadta, hogy bármi köze is lenne Petz-ék fiának eltűnéséhez. Azonban meglepő összefüggésre derült fény. Etan volt bébiszitterre Ramos barátnője volt.

Stuart GraBois, állami nyomozó ezen a szálon indult el, de semmilyen bizonyítékra nem lelt. A bronxi szülők végül nem emeltek vádat Ramos ellen, akit elengedtek, s aki el is tűnt a városból. Kerek hat évig nem hallottak róla. Pontosan addig nem, míg GraBois felülvizsgálni nem kezdte az ügyet 1988-ban. Utánaérdeklődött, merre van Ramos. Ekkor megtudta, hogy börtönbüntetését tölti Pennsylvaniaiban, gyermekmolesztálásért.

GraBois ekkor felhozatta Ramos-t New Yorkba és azonnal nekiszegezte a kérdést, hányszor fajtalankodott a kisfiúval. Ramos azonnal bevallotta, hogy valóban felvitt egy kisfiút a lakására, - ekkor még az East Side-on lakott - pontosan azon a napon, amikor Etan elveszett és azonnal fel is tűnt neki, a fiú pont úgy néz ki, mint akit a hírekben keresnek. Azonban állította, hogy elengedte a gyereket és elvitte a metróállomásra, hogy meglátogathassa a Washington Heights megállónál lakó nagynénjét. A nyomozó közölte vele, a gyermeknek nincs nagynénje Washington Heights-ben. Ramos ekkor megtagadta a további vallomástételt és ügyvédet kért.

A nyomozás ismét elakadt. Senki nem látta Ramost a gyermekkel, se a házban, se az utcán, se a metróállomáson. Ramos 2012. novemberében szabadul a börtönből. A nyomozó bizakodik benne, hogy a beépített börtöntársak, akik a mai napig az ügyön vannak egy nap hírrel szolgálnak és megtudjuk az igazságot. Ám míg nincs tetthely, se földi maradványok, addig az ügy megoldatlan.

S hogyan élte meg a Patz család az elmúlt 31 évet? Az édesapa minden évben, fia eltűnésének évfordulóján beküld a börtönbe egy "ELTŰNT" plakátot kisfia képével és ugyanezt a szöveget írja a hátuljára: Mit tettél a kisfiammal?

"Még mindig vannak barátok, akik reménykednek benne, hogy Etan egy nap előkerül. Imádkoznak értünk és azért, hogy Etan hazatérjen, de mi tudjuk, ez nem történik meg soha. - mondják Patz-ék - Nehéz normális életet élni egy lezáratlan tragédiával a lelkünkben. Jó lenne, ha az akta újrafelvétele végre pontot tenne az ügyre.

A mi történetünk nem olyan, mint azok a TV-s bűnügyi drámák, melyeket egy óra alatt megoldanak. Mi 31 éve várunk. Gyakran megvádolnak minket azóta is, miért engedtük el a gyereket egyedül. Mit tehettünk volna? Érett, értelmes gyerek volt, nem tehettük meg vele, hogy nem engedjük."

A család azóta is ugyanabban a lakásban lakik. "Hosszú ideig nem tudtuk elfogadni, hogy Etan soha többet nem jön haza, de kimondatlanul is bennünk él a gondolat, mi van, ha egy nap haza tud jönni. Ide jön, itt kell hogy legyünk."