Farkas Tímea írása

Az eltűnt csecsemő nyomában

Egy falu nem beszél

Március 6-án, pénteken délelőtt 10 és 11 között az öthetes M. Kiara Dzsenifer családjának tagjai a segélyhívó számát tárcsázták. A törökszentmiklósi őrsre érkezett a bejelentés: Tiszabőről eltűnt a csecsemő. A települést rendőrök szállták meg, tűvé tettek mindent. Kihallgattak csaknem 150 személyt. A kereséshez kutyás és vízirendőrök is csatlakoztak. Később egymillió forint nyomravezetői díjat tűztek ki, fényképes felhívásokat készítettek, zöldszámot tettek közzé, és több falubelit hazugságvizsgálatra hívtak be. Hiába. FARKAS TÍMEA riportja.

Az ügyben a nyomozást végző Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Rendőr-főkapitányság szerint tavaly Tiszabőn 80 bűncselekmény vált ismertté. A legtöbb lopás vagy betöréses lopás volt, négy alkalommal pedig kiskorú veszélyeztetése. Emberrablást 2004 és 2008 között egyszer követtek el a megyében. Embercsempészet nem volt. Családi állás megváltoztatásával kapcsolatos bűncselekmény – egyelőre ilyen az eltűnt csecsemő ügye is – a statisztika szerint 2004 és 2008 között hatszor történt. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Rendőr-főkapitányság illetékességi területén nem jellemzőek a kutyatámadások. A rendőrség szerint a zöldszámra rengeteg bejelentés érkezett, az ország minden részéből. A telefonálók közt voltak látnokok, auralátók, gyógyítók is. Az ő bejelentéseiket azért is vizsgálják, mert nem kizárt, hogy egy tanú a látó szerepébe bújik.

Egy héttel M. Kiara Dzsenifer eltűnésének bejelentése után jártunk ott.

– Azt kérte a rendőrség, ne nyilatkozzak – mondja a telefonban Tiszabő polgármestere, de Farkas Barnabás végül megígéri, másnap mégis interjút ad.

A 4-es főútról letérve Fegyvernekről kátyús út vezet Tiszabőre. A bekötőútnál Krisztus a kereszten. A falu nyugati határán a temető. A Tisza keleten. A hajdan forgalmas hajózási útvonal menti, vasúttal, gyárakkal teli település ma inkább elhagyott vidék. Sáros földutak, ablaktalan, kerítés nélküli, romos házak sokasága. A beépítetlen porták gazosak. Szeméthalmok szanaszét, eldobált nejlonzacskókat kavar a szél. A gátoldalban bomlásnak indult állati tetemek. Lesz utánpótlás: kutyából van vagy hatszáz, a fele oltatlan, félvad.

– Itt az élet is szerencse – jegyzi meg egy fiatalember.

Jellegtelen épület a polgármesteri hivatal.

– Más lapok nem azt hozták le, amit mondtam – ódzkodik a beszélgetéstől Farkas Barnabás.
Húsz éve önkormányzati képviselő, 2006 óta vezeti a települést.

– 2150-en vagyunk, a lakosság majdnem kilencven százaléka roma – feleli éppen, amikor irodája ajtaján kopogtatnak: a szomszéd falu első embere érkezik, kezében papírokkal teli dosszié.

– Csak aláírás lesz – közli velünk Farkas úr.

Csaknem tizenöt perce várunk.

– Meddig tart? – kérdezzük.

– Fél óra múlva jöjjenek vissza.

Nem érdekli

Ám később hiába keressük. Elment. Üzenetet nem hagyott.

Egy asszony javasolja: keressük a régi polgármestert, aki már nem lakik a faluban. De őt is hiába kérdezzük: nem beszél.
Ahogy az iskolaigazgató sem. Az orvosi rendelőbe megyünk. A betegváró üres. A vizsgáló ajtaja mögül beszélgetés szűrődik ki. Többször is kopogtatunk, de az ajtó nem nyílik ki.

Az egyik udvaron kertet ás egy nyugdíjas. Nevét nem árulja el.

– Hadd tudják meg, van még, aki dolgozik – indokol.

Az eltűnt kisbabáról kérdeznénk. Annyit mond: nem érdekli.

Beteg volt

A főútról kavicsos út vezet Mágáékhoz, akiktől a csecsemő eltűnt. A vakolatlan, beépített tetőterű, palatetős házon parabolaantenna. A fedett teraszon ruhák száradnak. Csengő nincs. Hiába kiabálunk, senki sem jön elő. A kapu nyitva. A bejárati ajtóig megyünk. Kopogtatásunkra előtűnik egy asszony és egy hároméves kisfiú.

– Elvitték a kórházba, beteg volt – selypíti Józsika, Kiara Dzsenifer testvére.

Az asszony a nagymama.

– Nem tudok mit mondani, nem voltam idehaza. Csütörtökön még sivítva vittük a kórházba, mert hányt. Péntek délelőtt meg eltűnt.

Unokáját szerinte román árusok lophatták el, akik március 6-án jártak a faluban.
A kislányról azt mondja, nyugodt baba volt.

– Nem tudni, ki az apja. Mikor Marit Hevesről, az urától hazahoztuk, három hónapos terhes volt. De itt is jóban lett egy férfival. Hogy korábban is így voltak-e, nem tudom – sorolja Mari anyja. – A lányom el is akarta vetetni a magzatot, de mondtam neki, ha egynek jutott itt hely, a másiknak is lesz. Most nincs itthon. Elküldtem kikapcsolódni, mert mióta eltűnt a gyerek, kettesivel adom neki a nyugtatót.

Körülbelül húsz percig beszélgetünk vele a teraszon. Nem sír.

Hazugságvizsgáló

Mari se. Vele az utcán találkozunk. Zöld kabátkájának kapucnija a fejébe húzva. A 21 éves, karcsú nő azt állítja, az orvostól jön. Zsebébe nyúl.

– Ezen élek – mutatja a Xanaxot.

Nem akar beszélni, fotózni sem engedi magát.

– Az újságok olyanokat írtak, hogy kopasznak is sok volna – indokol.

Leszegett fejjel teszi hozzá:

– A napokban voltam hazugságvizsgálaton. A szomszéd nőt is kihallgatták, nála voltam Józsikával, amikor eltűnt a lányom. Csak annyit nyilatkozok: aki elvitte, hozza vissza.

Cigarettát kér. Adunk. Kérdeznénk még. Nem felel.

A Mágáékkal szemközti házból egy fiatalasszony lép ki. Babakocsit tol.

– Már csak azt vettem észre, amikor Mari és az anyja kiabálnak: eltűnt a gyerek.

– Jártak-e az utcában előtte idegenek?

– Mindig az ablakban vagyunk anyámmal, de nem láttam senkit és semmit.

Egy másik nő szerint aznap voltak a faluban román árusok.

Rossznak állították be

– Mindig nagy táskákat cipelnek, teli terítőkkel meg ruhákkal. De csak olyan házba mennek be, ahol ismerős van.

Néhány új építésű, harsány színű családi ház is van a faluban. Egy helybeli szerint a fiatalok építették szocpolból.

– Abban lakik Mari barátja – mutat az egyikre egy férfi.

A ház mögül fiatalember pattan elő:
– Tudják-e, hogy Mari volt hazugságvizsgálaton? – kérdi.

– A fiam nem nyilatkozik – toppan mellénk egy idősebb férfi.

Panaszkodik a tévésekre, akik szerinte Marit rossznak állították be.

– Kiforgatták a szavait. Mari aláment a vizsgálónak. Rendes lány – pattognak a mondatai. – Gondolják, hogy egy cigány anya egy kisgyereket eltesz? Itt még kutyát se ölnek, nemhogy gyereket!

Szerinte is az árusok lopták el a kislányt. Hogy miért nem látta senki, hogy idegenek csecsemőt visznek?
– Berakták a kocsiba.

Állítja, ő javasolta a fiának, hogy végeztessen apasági vizsgálatot, ami aznap lett volna, amikor eltűnt a baba.

– Hogy Mari hevesi ura ne követelőzzön. Mari apjával első unokatestvérek vagyunk. Most még szorosabb lett a kapcsolat. Mari meg a fiam most is jóban vannak. Hát akkor hadd én csókolgassam már a gyereket, ne más! – dörgi; nem kesereg.

– Arra érdeklődjenek, a kínai negyedben – mutat a falu másik végébe egy fiatalember.

– Mitől kínai?

Bazánth Ivola felvételei

– Arra vannak a pletykások.

A „kínain” két iskoláskorú biciklis gyerek és két felnőtt beszélget. A fiúk azt mondják: betegek, ezért nincsenek iskolában. A férfiak azonnal kijelentik: nem nyilatkoznak.

Odébb egy asszony sétál: Jutka néni. Tíz éve él a faluban. Fényképezni ő se engedi magát.

Az éhes kutya támad

– Békességben vagyunk, nem akarom kitenni magam a bajnak – érvel. – Nem törődik itt senki semmivel. Sok a lopás, a verekedés, a kutyák harapnak.

– Embert is?

– Persze, az éhes kutya az embert is megtámadja. De nem az állat tehet róla.
Hogy mi történhetett a kislánnyal, nem tudja.

– Lehet, eladták a románoknak. Vagy ellopta, akinek nem lehetett.

Élénk fuksziaszínű a Royal cukrászda, ablakában felirat: „Süti is kapható.” Odabent szól a mulatós. Sűrű alkoholgőz és cigarettaszag, játékgépek, biliárdasztal. Mindegyik foglalt.

– Beszélnek ezt is, azt is a Mariról – mondja egy fiatalember, hogy miket, azt nem árulja el. – Nem az én dolgom.
Kifelé jövet a kocsmaajtóból egy férfi szól utánunk.

– Mondták a tévében: a rendőrség se tudja, mi lett a gyerekkel.
Aztán bezárul az ajtó.

Szűz Mária kopott szobránál járunk, kutyák támadnak meg bennünket. Nehéz lerázni őket. A kátyús úton vissza, Fegyverneknek.
– Én bizony át nem mennék Tiszabőre, veszélyes – mondja egy fiatalember.

Szerinte nem véletlen, hogy a falubeliek nem akarnak válaszolni.

– Talán már jóval azelőtt odalett a kislány, hogy eltűnését a rendőrségen jelentették. De az is lehet, az egész történetet csak kitalálták, hogy a sajtó felfigyeljen Tiszabőre.
Rejtély.

Forrás:http://www.168ora.hu/itthon/egy-falu-nem-beszel-33786.html