A szexuális gyermekbántalmazások 90%-ánál a szülő az elkövető, az áldozatok többsége 5 év alatti gyermek. A bántalmazásra az esetek jelentős hányadában nem derül fény.

Ijesztő tények és ide-oda cikázó kérdések: Ki tehet és mit? Hogyan lehet megelőzni? Ebben a vonatkozásban is igaz: a szülő a gyermek sikerének kovácsa. Társadalmunk nem elég felkészült a szexuális gyermekbántalmazás kezelésére, a téma tabu. A megoldások parlagon hevernek.

A szexuális gyermekbántalmazás feldolgozatlan élmény a gyermek számára, továbbá későbbi abnormális szexuális viselkedés melegágyául is szolgálhat. Nem ritkán a gyermek felnőtt korában szintén gyermekeit erőszakolja meg, de akad példa állatokkal való közösülésre is.

Ki hallja meg a néma kiáltást?

Petra 5 éves, göndör-fürtös hajú kislány. Gyakran panaszkodik hasfájásról, ezért édesanyja elviszi orvoshoz. A vizsgálatok szerint a kislány fizikailag egészséges, ezért lelki okokra gyanakszanak. Mi van ez alatt az édesapával? Nagyon sokat dolgozik, este jár haza, amikor a gyermeke már alszik. Ennek köszönhetően nem vesz részt a nevelésben. A kislány hónapok múlva pszichológushoz kerül, ahol a szakember lerajzoltatja vele saját magát. A kislány ábrázolásában egy figura jelenik meg, aminek a hasában van „valami”. Ez a „valami” következetesen megjelenik azon rajzok mindegyikén, amelyek őt ábrázolják. Megnyilatkozásaiban semmi nem utal a hasában lévő firkálmányra. Nem is beszél hasfájásáról. A további vizsgálatok és analizálás során derül fény arra, hogy a körkörös firkálmány az édesapa pénisze. A hasfájás pedig pszichoszomatikus jelzése a szörnyű tettnek: az édesapa közösülési kísérleteinek.

Petra abban az értelemben szerencsés helyzetben volt, hogy a szakértő a terápiás technikának köszönhetően felfedezte a szexuális abúzus jelenlétét, és talán lépéseket tesz a megoldás felé. De mi van azzal a gyermekkel, akinek néma kiáltásait nem hallja meg senki?

Miért maradhat titokban a szexuális jellegű bántalmazás?

A hallgatás egyik legfőbb oka, hogy a gyermek nem érti, mi a jelentősége annak, ami történik vele. Lelkileg „mocskosnak” érzi magát, nem tud tudatosan beleavatkozni a folyamatba, felborulnak benne a nemi szerepek, és tudja, hogy mindig a felnőtt szava a döntő, ezért nem is beszél az eseményekről. Gyakran a szülő el is tudja hitetni gyermekével, hogy „játékuk a nemi szervekkel” természetes. Nem ritka, hogy egy idő után a gyermeket is elkezdi érdekelni az abnormális viselkedés, továbblépve: testvéreivel vagy állatokkal ő is szexuális viszonyt kezd. Az apának „érdeke”, hogy titokban tartsa tettét, az anya pedig a legtöbb esetben nem szerez tudomást a bántalmazásról, vagy férjétől való félelemből inkább elviseli.

Melyek jelek azok, amelyek esetén számolnunk kell az abúzus jelenségével? Jelentőséget kell tulajdonítanunk a gyermek kedélyingadozásának, regresszív viselkedésének, evésében jelentkező változásainak. Annak, ha elvész a bizalom a szülővel szemben, vagy ha a gyermek engedetlenné válik, illetőleg figyelemfelkeltési és alvászavar jelentkezik nála. Ha lányként át akarja venni az anyaszerepet, vagy ha a szülő-gyermek viszony helyett szerelmeskedésre emlékeztető viszony áll fenn. Ha a kortárs kapcsolatokban is megfigyelhető a zavar, ellenállás az iskolai testi foglalkozásokkal szemben, antiszociális viselkedés, bűnözés, öncsonkítás.

Felléphetnek szembetűnőbb, testi jelek is, például apró zúzódások, karcolások, melyek maszturbációra emlékeztethetnek, a genitális terület viszketése, váladékozása, idegen testek a húgyvezetékben, hólyagban, vaginában vagy végbélben, kitágulás, ondó maradványa, véres alsónemű, pszichoszomatikus tünetek (pl. hasfájás). De azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, ha a gyermek szexuális jellegű utalásokat tesz, korához képest sokat tud a szexuális tevékenységről, kihívó, fogamzásgátlásról való korai beszélgetést kezdeményez.

Mit tehetünk szülőként és kívülállóként?

Nehéz helyzetben van a szülő, de még nehezebben egy kívülálló, ha észleli a szexuális abúzus jelenségét. Ha a gyermeken még nem mutatkoznak testi jelek és a pszichoterápia alkalmával sem hull le a lepel a szülő tettéről, akkor előfordulhat, hogy a bíróságon a szülő letagadja a szexuális abúzus megtörténtét, és a mókuskerék forog tovább. A társadalomnak el kellene jutnia arra a szintre, amikor felismerhetővé válik, hogy az egészséges személyiség fejlődéséhez nemcsak megfelelő táplálkozásra, megelőző-gyógyító egészségügyi gondozásra van szükség, hanem éppen ilyen fontos a szerető gondoskodás és az érzelmi biztonság a családban. Szülőként oda kell figyelnünk a gyermek érzelmi támogatására, a szerető és biztonságos légkör kialakítására.

Mi a helyzet a hajlamosító tényezőkkel?

Számolnunk kell azzal is, hogy van olyan családi légkör, amely rizikófaktorként jelentkezik. Ilyen eset például, ha a szülő is szexuális abúzus áldozata volt gyermekkorában, illetve, ha az anya szexuális témákhoz való hozzáállása rideg, büntető; gyakran távol van a családjától, magányos, depressziós. Ha az apa parancsoló, ellentmondást nem tűrő jellem, vagy éppen túlságosan gyenge, kötődési és szexuális igényei kielégítetlenek, drogfüggő, alkoholista. A mostohaszülő is hajlamosító tényező lehet, ugyanis ő híján van a saját gyermek felnevelésével kapcsolatos személyiségfejlesztő élménynek.

Van esély a megelőzésre?

Van. A fentebb hangsúlyozott bizalmas és szeretetteljes családi légkör, a felelősségteljes gyermeknevelésbe vetett hit. A családi szinten túl az iskola feladata is lehetne az abúzus megakadályozása: kiscsoportos foglalkozások kereteiben lehetne elmagyarázni a gyermekeknek a megfelelő és a nem megfelelő testi közeledés közötti különbséget. Lehetőséget kellene biztosítani bizalmas beszélgetésekre, szükség lenne krízis-intervenciós telefonszolgálatra, önsegítő és önkéntes csoportokra, multidiszciplináris szolgálati modellekre. Mindig a legfontosabb kell, hogy legyen a gyermek védelme és jóléte. A kovácsnak pedig valóban a siker érdekében kellene „kalapácsát felemelnie”.

Bukovenszki Emőke