A rendőrség szerint évtizedek óta nem történt gyermekrablás hazánkban, de csaknem százan még mindig nem kerültek elő a tavaly eltűnt tizenkétezer kiskorú közül. Tíz csellengőből kilenc állami gondozásból szökik el. Bár legtöbbjüket napokon belül megtalálják, sok esetben újra elmenekülnek. A lelkisegély-szolgálaton hetente átlagosan húsz, szökést tervező gyerek jelentkezik.

Csaknem százan máig nem kerültek elő a tavaly eltűnt kiskorúak közül – tudta meg lapunk. A statisztikák szerint a gyerekek legnagyobb hányada nevelő­intézetekből szökik meg, s többségüket egy napon belül megtalálják. Az ORFK szerint utoljára a nyolcvanas években raboltak el gyermeket.

Forrás: http://www.magyarhirlap.hu/belfold/a_rendorseg_allitja_nincs_gyerekrablas_az_orszagban.html

A tavaly eltűnt 11 537 kiskorú 99 százaléka előkerült, de 94 körözött gyermek tartózkodási helye ismeretlen maradt a hatóság előtt – tudta meg lapunk Németh Zoltán alezredestől, az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) Bűnügyi Elemző-Értékelő Főosztályának munkatársától. Németh közlése szerint főleg azok a fiatalok nem kerülnek elő, akik röviddel nagykorúvá válásuk előtt, rendszerint valamilyen szülői tiltást követően törnek ki a családi környezetből. Hangsúlyozta azonban, hogy erőszakos gyermekrablásról Magyarországon a rendőrségnek már évtizedek óta nincs tudomása. „Arra, hogy egy gyermek bűncselekmény elkövetése útján kerül ki a megszokott környezetéből, ismereteink szerint utoljára 1987. december 23-án volt példa. Akkor egy bár előtt, egy babakocsiban hagyott kisgyermeket lopott el egy hölgy. A rendőri intézkedések eredményeként az eltűnéstől számított tíz hónap elteltével sikerült megtalálni a gyermeket” - mondta Németh Zoltán.

Az alezredes szerint a kiskorúak mintegy háromnegyede gyermekotthonokból és nevelőintézetekből tűnik el, szökésre legtöbbször a szeretethiány, illetve az odafigyelés és a problémáikra való érzékenység hiánya sarkallja őket. „A megtalált kiskorúakat gondozó törvényes képviselő, indokolt esetben akár pszichológus jelenlétében kérdezzük ki arról, hogy távollétük ideje alatt milyen körülmények között éltek, milyen veszélynek voltak kitéve. A nyilatkozatok valóságtartalma azonban erősen kétséges, mivel a rendőrséggel szembeni bizalmatlanság, esetenként az elkövetett bűncselekmény titkolása vagy a szégyenérzet miatt a gyerekek sokszor nem mondják el a teljes igazságot” – tette hozzá az alezredes.

Németh Zoltán kijelentette, az esetleges áldozattá válás nem az eltűnésből fakad. „Nagy rendszerességgel érkezik hozzánk arra vonatkozó kérdés, hogy hány kiskorú vált baleset vagy bűncselekmény áldozatává. Az ilyen esetek azonban nem az eltűnés következményei, hanem éppen fordítva: a baleset áldozatává vált kiskorú hiányát értékelik eltűnésként a történtekről mit sem tudó hozzátartozók” – fogalmazott.

Az eltűnések felszámolásával és a gyermekek védelmével kapcsolatban az alezredes azt mondta, a rendőrség a lakossággal összefogva minden tőle telhetőt megtesz, és a soros EU-elnökség ideje alatt is több konferenciát szerveztek a témában. Hozzátette ugyanakkor, hogy társadalmi szintű problémáról van szó, amelynek megoldása nem kizárólag a rendőrség kompetenciája, a felelősség szélesebb körű.