„A húgommal annyira rettegtünk, hogy éjszakánként kezdtünk bezárkózni a szobánkba. Sosem felejtem el, amikor tizenegy éves voltam... a húgom meg kilenc. Az ágy alatt bújtunk el, miközben az apám az ajtón dörömbölt. Soha életemben nem féltem ennyire. Aztán hirtelen betörte az ajtót, ahogy a filmekben szokták. Rettenetes volt. Az ajtó keresztülrepült a szobán. Megpróbáltunk elmenekülni, de mindkettőnket elkapott, és bevágott a sarokba, majd nekünk esett a szíjával. Közben azt ordította: „Megöllek benneteket, ha még egyszer kizártok a szobából!" Azt hittem, ott nyomban végez velünk.” Kate (idézet Susan Forward: Mérgező szülők c. könyvéből)

A családon belüli erőszak elszenvedői sokszor annak sincsenek tudatában, hogy erőszaknak vannak kitéve. A gyerekek még kevésbé. Számukra ugyanis az a „normális”, amilyen élethelyzetben élnek. Ahhoz szoknak hozzá, amit a bevezetőben idézett Kate is megélt. Később szembesülnek csak vele, milyen gyermekkoruk volt. Éppen ezért a gyermekekre különösen oda kell figyelni, és ez közös feladatunk. Feladata a szülőnek, a pedagógusnak, a szomszédnak, a hatóságnak, a gyermekvédelemnek, az utca emberének. Ez a cikk a családon belüli erőszak és a gyermekbántalmazás megnyilvánulásait és jogi vonatkozásait taglalja. (Későbbiekben írok majd arról is, milyen jelek utalhatnak arra, ha egy gyermeket bántalmaznak.Most azonban jöjjön ennek a jogi vonatkozása!)

Jogi szempontból a családon belüli erőszakot a következőképpen határozhatjuk meg. Az egy háztartásban élő személyek, illetőleg a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (Btk.)137. §-ának 6. pontjában meghatározott hozzátartozók, a volt házastársak, illetve volt élettársak (partnerek), valamint az intézményes ellátás keretében életvitelszerűen együtt élő személyek között megvalósuló, vagy őket a felsorolt személyek cselekménye által érintő bűncselekmények.

Van egy tény, amit soha senkinek nem lenne szabad szem elől téveszteni: a legvédtelenebb lény a világon az ember gyermeke. A gyermekbántalmazást a WHO több szempontból tárgyalja. „A gyermek bántalmazása és elhanyagolása (rossz bánásmód) magában foglalja a fizikai és/vagy érzelmi rossz bánásmód, a szexuális visszaélés, az elhanyagolás vagy hanyag bánásmód, a kereskedelmi vagy egyéb kizsákmányolás minden formáját, mely a gyermek egészségének, túlélésének, fejlődésének vagy méltóságának tényleges vagy potenciális sérelmét eredményezi egy olyan kapcsolat keretében, amely a felelősségen, bizalmon vagy hatalmon alapul.”

Az elhanyagolás lehet:

• fizikai: az alapvető szükségletek, a higiénés feltételek, az egészség veszélyeztetése, a biztonságos környezet hiánya stb.
• érzelmi: a gyermek érzelmeinek elhanyagolása, a közeledés hárítása, a szeretet hiánya stb.
• oktatási-nevelési: ide tartozik a tankötelezettség nem teljesítése, a gyermek akadályozása a tanulásban stb.

A bántalmazás lehet:

• fizikai: szándékos vagy gondatlanságból elkövetett cselekedet, amely fizikai sérüléshez, de akár halálhoz is vezethet
• érzelmi: a gyermek semmibe vétele, lealacsonyítása, kiabálás, megalázás, érzelmi zsarolás, erőszakkal való fenyegetés stb. Az érzelmi bántalmazást a legnehezebb bizonyítani, holott igen súlyos terheket ró a gyermekre. (csökkent önértékelés, sérült társas kapcsolatok stb.)
• szexuális: szemérem elleni erőszak, erőszakos közösülés, pornográf anyagok készítése stb.

A fent felsoroltak egységesen kiskorú ellen elkövetett bűncselekménynek számítanak, jogilag büntetendő cselekmények!! A gyermekbántalmazás megelőzése össztársadalmi feladat. Az Országos Gyermekegészségügyi Intézet évek óta foglalkozik a gyermekbántalmazás és elhanyagolás problémájával. Ha bántalmazott gyermekkel találkozik vagy felmerül a bántalmazás gyanúja, jelentse! Segítséget a rendőrségtől, gyermekvédelemtől, civil szervezetektől kérhet! Bővebb információkat az Országos Gyermekegészségügyi Intézet honlapján találhat!