A csinos fiatalasszonynak mostanában nem volt fenékig tejfel az élete. A korábban szolgálatirányítóként a mentőknél dolgozó Éva öt éve otthon van kislányaival, a hatéves Dorkával és a négyéves Csengével újszászi otthonukban. A házassága megromlott, válni készült, emiatt sokszor volt elkeseredett, olykor depressziós is, de a lányai miatt igyekezett tartani magát, a gyerekei jelentettek a számára mindent. Édesanyja, Kóta Mihályné szerint éppen ezért fájdalmas és rejtélyes egyszerre a lánya eltűnése, hiszen a gyerekeiért tűzön-vízen átment volna a fiatal anya.

Kámforrá vált

– Titkon abban reménykedtem, hogy a születésnapjára előkerül, nem válhatott kámforrá! Tudom, hogy nem élhet a gyerekei nélkül. Amikor megtudtam, hogy nem ment haza július 23-án, azt hittem, valami tévedés: az én lányom, az unokáim anyja nem csinál ilyet. Bankban, postán, orvosnál volt aznap, s akkor tudatosult bennem, hogy valami nincs rendben, amikor az ismerős doktornő felhívott, Évám nem ment vissza hozzá konzultációra. Előző nap telefonon beszéltem a lányommal, nem tűnt kiegyensúlyozatlannak, azt mondta, az ügyeit intézi. Azonnal bejelentést tettünk a rendőrségen, ahol meg is kezdték a keresését, de eddig semmi nyomra nem bukkantak. Magánnyomozót is meg akartunk bízni, de a rendőrségi anyagokat átvizsgálva azt mondta, nem vállalja az ügyet, mert valóban semmi nyom nincs arra vonatkozólag, hogy hol tűnt el Éva.

Kóta Mihályné nem tudott beletörődni a gondolatba, hogy Éva elveszett. Nem volt maradása otthon, egy barátnőjével nap mint nap járta a megyeszékhely utcáit, ahol a lánya utoljára megfordulhatott. Éva fényképét mutogatva kérdezősködtek. Jártak a vasútállomáson, megkérdezték az összes taxist, de Évával senki nem találkozott.

Szeptember 8-án egy Szolnok-Tiszaligeti rendezvényen mumifikálódott holttestre bukkant az egyik fellépő zenekar tagja. A helyszíni szakvélemények szerint a holttest legalább három hete ott lehetett a bokrok alján. A halál oka még tisztázatlan, de a helyszíni vizsgálatok nem találtak a tetemen olyan elváltozásokat, amelyek egyértelműen idegenkezűségre utalnának.

Holttest a bokorban

– Egyelőre az ismeretlen női holttest azonosítása az elsődleges feladat, amihez a holttest állapota miatt elengedhetetlen a DNS-vizsgálat. A kapott adatokat természetesen összevetjük majd az eltűnt újszászi asszonyéval is – magyarázta Pásztorné Kovács Ágnes százados, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Rendőr-főkapitányság sajtóreferense. – Közigazgatási eljárás keretében rendeltük el az orvos szakértői vizsgálatokat, amelyek a halál okára is választ adnak.

Információink szerint a mumifikálódott tetem ruházata mellett K. Éva iratait is megtalálták. Nem zárható ki a vízbe fulladás sem, bár a Tisza idei alacsony vízállása mellett nehezen elképzelhető, hogy a magas partra sodorta volna a folyó a holttestet. A szolnoki gyaloghíd lábánál többen éreztek furcsa szagot, de senki nem gondolta volna, hogy emberi tetemet rejtenek a bokrok.
– Azt hittem, az alacsony vízállás, a forróság miatt elpusztult halak okozzák a bűzt. Naponta többször jártam erre, bele sem akarok gondolni, hogy egy hulla fölött közlekedtem – mondta a szolnoki Bacsó Géza. – Rengeteg rendezvény volt itt a nyáron, hihetetlen, hogy csak most vették észre a holttestet. Azon a napon, amikor nyoma veszett, ingyenes koncertek voltak a híd túlsó oldalán, egyáltalán nem kizárt, hogy az eltűnt nő onnan keveredett át a ligeti oldalra.

Szolnoki szatír

A híd belvárosi oldalán lakók szerint nem lehet kizárni, hogy az asszonyt elkapta az a szatír, aki már tavasz óta riogatja az arra lakó nőket. Főleg a hétvégeken, éjfél után vadászik a magányosan hazafelé igyekvőkre.

– Legutóbb augusztusban hallottunk róla, hogy megtámadott egy 19 éves lányt, ám neki szerencséje volt, el tudott menekülni. Korábban több nőt leütött, fogdosta, kirabolta őket a gyaloghídhoz közeli utcákban. Beleillik a képbe, hogy az újszászi nő is arrafelé sétálhatott a pályaudvarok irányában – véli az egyik ott lakó nő, S. L. – A környéken nemcsak a rendőrség, hanem mi, lakók is keressük a támadót, falragaszokon figyelmeztetjük azokat, akik még nem hallottak róla, de egy idegen, aki éjszaka jár erre, mit sem tudhat erről.

A szolnoki zsaruk a szatír és az eltűnt, illetve holtan talált nő esete között eddig nem találtak összefüggést. Az eddig három sértettet megtámadó, 175-180 cm magas, 20-25 év közötti, rövid, tüskés hajú, kerek arcú férfi a legutolsó – augusztus 25-ei  – támadásnál piros pólót, világosbarna rövidnadrágot viselt. A nyomozók kérik, hogy aki az üggyel kapcsolatban bármilyen információval rendelkezik, esetleg tud további sértettekről, jelentkezzen személyesen a legközelebbi rendőrnél, rendőrségen, vagy telefonon az ingyenesen hívható 107-es és 112-es segélyhívók valamelyikén.    
D. O.
FOTÓ ÉS REPRÓ: É. I.

REMÉNY | Van, aki el sem hiszi, hogy ez vele is megtörténhet. Még a gondolatot is elhessegeti: nem, ilyen nem fordulhat elő. Aztán egyszer mégiscsak bekövetkezik a létezhetetlen: gyermeke eltűnik, hátrahagyva férjét, kisgyermekeit, szüleit.
– Lányom éppen ma 34 éves. Hogyan telhet a születésnapja? Most először fogalmam sincsen erről, sőt, még elképzelni sem tudom. Az én csinos, okos Évikém ugyanis eltűnt, pontosan 35 napja hírét sem hallottuk – a kunhegyesi Kota Mihályné szeméből potyognak a könnyek. Talán nem véletlen, hogy éppen lánya születésnapján keresett meg az asszony, ettől a dátumtól fordulatot vár, reménysugárt. Erzsike néni összeszedi magát és mesélni kezd...

– Július 23-án beszéltem vele telefonon utoljára. Éppen Szolnokon intézte az ügyeit, említette, hogy bemegy a bankba, majd a postára. Nem voltak könnyű napjai a lányomnak, válás elé nézett, ráadásul depresszióban szenvedett. Hol végtelenül vidám volt, hol teljesen maga alá került – árulja el az édesanya, aki elmondja, egy doktornő kereste meg a hírrel 24-én, hogy lánya nem ment vissza az orvosi konzultációra a kórházba, kérdezte, tud-e valamit róla.

– Eltűnt a lányom?! Első gondolatom az volt, ez valami tévedés, ilyen nem fordulhat elő velünk! Hiszen ott van Évi két kislánya, a négyéves Csenge és a hatesztendős Dorka! Egy anya nem válhat kámforrá, ha tűzön-vízen keresztül is, de előbb-utóbb hazamegy a gyermekeihez, ugye? – a nagymama tekintetében ott van a reménykedés, miközben rám néz, majd választ sem várva folytatja:
– Évikém mentésirányító volt a Szolnoki Mentőállomáson, de öt éve már otthon van a lányokkal Újszászon, merthogy ott laknak. Sok lehetett neki ez az öt esztendő? Ennyire rossz lehetett a házassága? Csak találgatni tudok. Tudja, most azt mondom, minden problémát meg lehet oldani, csak kerülne elő a gyermekem...! – sóhajt.
 
A nagymamának 35 napja nincsen maradása. Kért már segítséget a rendőrségtől, kérdezősködött lánya bankjában, a postán, Évi munkahelyén, barátoknál és távoli ismerősöknél, utcákon járt föl és alá, hátha egy kapualjban (mégha oly' esélytelennek tűnik is) megpillantja gyermekét.
– Most azért jöttem be a szomszédasszonnyal, Etelkával Szolnokra, hogy a taxisoktól kérdezősködjünk, akár ők is láthatták Évát.
A barátnő, Szalai Ferencné, mindenhová elkíséri Erzsikét, igazi támasz a bajban.
– Egyedül egy ilyen terhet lehetetlen elviselni! – magyarázza Etka néni.
– Mindig megbeszéljük, melyik nap, hová megyünk, hol nézünk szét. Képzelje, még magánnyomozónál is voltunk!

Erzsike néni bólint, de hozzáfűzi, a szakember, miután konzultált a rendőrséggel, mégsem vállalta az ügyet, mert szerinte nagyon kevés a nyom. A két asszony ezért kezdett önálló nyomozásba, időt, energiát nem kímélve.
– Erről szólnak most a napjaim, ezzel a gondolattal kelek, ezzel fekszem. Közben az unokáimra egy bébiszitter vigyáz, hogy az apjuk tudjon dolgozni. A férjem meg otthon emészti magát némán, hiába mondom, erről muszáj beszélni, hiszen ha homokba dugjuk a fejünket, azzal semmit nem oldunk meg. Sokat gondolkodtam, merre járhat Évi, mi történhetett vele. Szerintem menekül...!
Vagy esetleg elcsalták, ha látták, hogy bankba megy – töpreng az édesanya, aki az eltelt szörnyű napok után is optimista. Hiszi, hogy lánya hamarosan előkerül. Hiszi, mert hinni akar benne, hogy Évával semmi baj nem történt és egyszer csak hazaállít épségben, egészségesen.

– Üzenem neki, nagyon várjuk már, minden segítséget megadunk neki, ha visszajön! És hiszem, fogunk mi még jókat nevetni, beszélgetni együtt a lányommal, mert addig nem halok meg, amíg meg nem találom! Az is lehet, hogy éppen az újságolvasók segítségével...