2013.06.26.

Hihetetlen az a szám, amit 2011-ben az eltűnt kiskorúak regisztrálásakor jegyeztek fel: 14 ezer. Mi áll az eltűnések hátterében? Elrablás, elszökés vagy esetleg szülői felelőtlenség?

Az eltűnések 85%-át azok az esetek teszik ki, amikor az érintett engedély nélkül távozott a gyermekvédelmi intézetből úgy, hogy soha többé nem tért vissza oda, a maradék 15%-ban beszélhetünk csak rablás vagy szülőktől való elszökés általi eltűnésekről.

Az elmúlt években sajnos ugrásszerűen megnőtt a gyermekotthonból történő bejelentett eltűnések száma, ezáltal egyre több gyermek válik bűncselekmények áldozatává, később pedig elkövetőivé. Ezek a gyermekek, mivel nem kötődnek egy szűk családi körhöz, könnyű szívvel állnak odébb, ha akár csak egy kis probléma is felmerül az intézetben vagy csak egy izgalmas kaland kínálkozik valahol. A dacos kamaszok a szörnyen aggasztó létfentartás miatt könnyen belesodródhatnak drogcsempészetbe, lopásokba, rablásokba vagy akár (lányok esetében) prostitúcióba.

Nem csak az intézetekből lelépett lányokra csapnak le a futtatók. A gyanútlan hazafelé sétáló kamaszok is könnyen belebotolhatnak olyen alakokba, akik az elrablást követően, félholtra gyógyszerezik a gyerekeket, majd pedig prostitúcióra kényszerítik őket. Rengeteg lányt visznek el ezzel a módszerrel, majd adnak el sztiptízbárokba vagy csak az utcára, ahonnan megszökni szinte lehetetlen.

Rengeteg olyan eset is előfordul, amikor a kamaszkorú gyermek menekülve az otthoni feszültség elől csatlakozik egy csoporthoz, aminek tagjai aztán mindenre rá tudják venni, hiszen a gondterhes gyermek mindent megcsinál a  „csak ne kelljen hazamenni” című ürüggyel.

Ennek az egyik vállfaja az, amikor a túlzott szülői szigor miatt nem mer hazamenni a gyermek. Egy rossz jegy, egy intő vagy egy elégséges bizonyítvány miatt a gyermek fél a szülei elé állni, retteg a következményektől. Mi a megoldás? Nem megy haza. Nem mer hazamenni.

Pár napos távolmaradással próbálja felhívni magára a figyelmet, s arra, hogy szeretne sokkal szorosabb, megértőbb, nyugodtabb családban élni. Előfordul olyan is, amikor a szülők nem figyelnek eléggé a gyermekre, így elkószálnak, majd eltévednek. Nagyobb gyerekeknél kiváltó ok lehet, hogy a szülők nagyon elhanyagolják őket, nincs idejük rájuk, s nem foglalkoznak velük eleget.

Az előkerülés időpontja- már ha az eltűnt személy előkerül - változó. Van, hogy egy héten vagy egy hónapon belül kerül elő, de akár évekig is kóborolhatnak az ifjoncok, bár ilyenkor már valamilyen közbenjárással számolni lehet (prostitúció, fogvatartás stb.). Nagy részük az eltűnteknek önként hazamegy, másokat a rendőrség talál meg, de sajnos vannak olyan esetek is, amikor sorsukra soha nem derül fény.

Európában az eltűnt gyermekek világnapját minden év május 25-én tartják. 2004 óta ezen a napon emlékezünk az 1979-ben nyomtalanul eltűnt Etan Patzra. A Kárász Róbert által támogatott Ezer Lámpás Éjszakája is az eltűnt gyermekekért szerveződött, de számtalan kezdeményezés van az eltűnt, elbarangolt, elrabolt gyermekekért.

Például Magyarország egyik legnagyobb ásványvíz-forgalmazója is csatlakozott a programhoz és ötmillió palackon tette közzé az eltűnt gyerekek fényképét, s adatait, példát véve a még az 1900-as években, New Yorkban zajló kezdeményezésre, amikor is tejesdobozokra nyomták rá egy eltűnt kisfiú, Etan Patz fényképét.