Az eltűnt gyermekekért





Az eltűnt gyermekekért



Ezrek váltak sötét árnnyá,
Víg percekből holt órákká.
Ezrek lettek köd és homály,
Elszakadt az életfonál.

Több száz lábnyom állt a porban,
Letört ágak kis halmokban.
Több száz szempár felejt bután,
Egy jel sem maradt ezután.

Egy-egy sikoly hangzott régen,
Elmerült a kormos légben.
Egy-egy élet tűnt el csendben,
Arcukról a köd nem lebben.

Hol vagytok most, merre háltok,
Köztünk immár miként jártok?
Éltek-e még, dobban-e szív,
Bús hazátok úgy hazahív!

Hol lehettek, merre mentek,
Új utakat miért kerestek?
Elüldözött apró népség,
Merre vihet bánat, kétség?

Bosszús tudat most vesszen el,
Dühötökből nézzetek fel!
Kis eltűntek, megtérjetek,
Haza, csupán, haza gyertek!

Hagyjátok, mi fájó élet,
Kétségteli, nem ér véget.
Minden könnyet felszárítunk,
Gyertek vissza, nagyon várunk!

Karunk nyitva, öllene még,
Hívjuk azt, ki elhagyott rég!
Kis csellengő, apró gyermek,
Gyere immár, várunk téged!



Forrás: Sanguine (amatőr művészek)