Csak a hollók tudták

Emberi koponyát pillantott meg a Péter lászló-patak befagyott vizében egy természetjáró március elején a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Hejce közelében. A megtalálás helyétõl légvonalban tíz kilométerre eltûnt, mentõ- és kutatócsapatok által a zempléni sûrûben keresett 77 éves amerikai magyar, K. Elek magzatpózban lévõ holttestét tûzoltók vésték ki a jégbõl.

Tavaly nyáron, egy héten át naponta legalább százan – köztük rendőrök, polgárőrök, speciális mentők és civilek – tették tűvé a zempléni hegyeket az augusztus 7-én Regécnél köddé vált, fitt öregember után (Zsaru 2010/35. szám). Az Orlandóból jött, amerikai–magyar kettős állampolgár rendszeresen látogatott Magyarországra néhány hétre-hónapra 18 évvel fiatalabb feleségével. Ilyenkor többnyire a nő Fónyban élő lánya szállásolta el őket.

Rossz úton járhatott

Így volt ez az utolsó közös hazalátogatásukkor is. A korát meghazudtolóan energikus férfi régóta készült arra, hogy megnézze az öt évvel ezelőtti repülőgép-szerencsétlenségben meghalt szlovák katonák emlékére állított hejcei emlékművet a Borsó-hegyen. – Megígérte kinti barátainak, hogy készít fényképeket a helyről – magyarázta anno a párja épségében sokáig bízó Ida asszony az okát, hogy miért mentek az eltűnés napján családostul terepjáróval az erdőrengetegbe. Visszafelé a Borsó-hegyről aztán a jármű kereke elakadt a felázott erdei talajon. Utasai gyalog indultak segítségért a faluba, ahol K. Elek az egyik gyerekkel állítólag bement a presszóba. A férfiak közben traktorral indultak el kihúzni a terepjárgányt a sárból. Az idős ember gyalog indult utánuk. Az erdőbe vezető út előbb kettéválik, majd harmadik irányba is elágazik, a férfi ott választhatott rossz útvonalat. Valószínűleg eltévedt. Szerettei több helybelivel hiába kiabáltak utána órákig. Este értesítették a rendőrséget.

Keresés égen-földön

– Hideg nyári éjszaka volt, elkelt a kabát – emlékezett az ominózus időjárásra a terepkutatásban részt vevő Polgári Sándor alezredes, az Encsi Rendőrkapitányság bűnügyi osztályának vezetője. – Számításba vettük, hogy az idős férfi eleshetett, netán rosszul lett, ezért a bokrok alá is benéztünk. De olyan volt, mintha tűt keresnénk a szénakazalban. A férfi sortot, rövid ujjú inget és sportcipőt viselt, félő volt, hogy kihűl a hidegben.

Később polgárőrök, vadászok, civil lovasok, quados rendőrök és kutyás mentőalakulatok is csatlakoztak a keresőkhöz. A Készenléti Rendőrség helikopteréről hőkamerával pásztázták a zsaruk a környéket. Mindezt hiába. Szemtanúk K. Eleket egy fakitermelés közelében látták utoljára. Szó nélkül gyalogolt el az ott dolgozók mellett. Egy hét múlva véget ért a már reménytelennek látszó keresése. Ida asszony még azután sem adta fel a reményt, hogy épségben viszontlátja urát, amikor a fónyiak arról beszéltek, hogy ha a regéci várról hollókat látni az erdő fölött, azok bizony már a tetemre gyűlnek. – A feleség elmondta, hogy a férjének időskori tájékozódási nehézségei voltak – folytatta a bűnügyi osztályvezető. – Abban bízott, hogy a férfit megtalálták, és befogadták valahová, de egy esetleges amnézia miatt nem emlékszik, hogy ki ő, és honnan érkezett.

A rendőrség eltűntként körözte az amerikai magyart. A sors kegyetlen fintora, hogy az utolsó kép a kopjafás emlékhelyen készült K. Elekről nem sokkal azelőtt, hogy elnyelte az erdő. Nem volt mobiltelefonja, így az alapján sem tudták megtalálni a hatóságok. A bankkártyáján, a karóráján, a karikagyűrűjén és némi készpénzen kívül nem volt nála más azonosító tárgy. A külhonban nagy vagyonnal rendelkező, régen megözvegyült, majd újra nősült öregúrnak nem lehetett osztozni a hagyatékán a holttá nyilvánításig. A gyanú eloszlatása végett, hogy a férfi esetleg gyilkosság áldozata lett, a hozzátartozók poligráfos vizsgálatot is vállaltak. Ebből kiderült, hogy a gazdag amerikainak úgy veszett nyoma, ahogyan azt a családtagok a rendőrségen előadták.

Hiányzó értékek

Regéctől légvonalban tíz kilométerre, a fák között gyalogosan ennél is jóval nagyobb távolságra ijesztő látványban volt része a holttestre március 4-én rábukkanó természetjárónak. A kiránduló először azt hitte, hogy egy állat bőre látszik a Péter László-patakban, majd közelebb merészkedve egy emberi koponyát pillantott meg a jégbe fagyva, és egy fémfog csillant meg a halott állkapcsában. A túrázó a Hejcéhez közeli erdészházba sietett segítségért. A tűzoltók jégcsákánnyal vésték ki az embriópózban összekuporodott holttestet a patakmederből. A hóban bukdácsolva hozták le a fagyott tetemet a hegyről. A boncolás kizárta, hogy K. Eleket megölték volna, a szívproblémákkal küzdő idős férfit természetes halál vitte el. Az egyik lábszárában lévő platinalemezről, a fémfogról és más sajátosságokról azonosították a maradványokat.

– Az állatbőrnek hitt ruhadarab a férfi barna inge volt – tette hozzá az alezredes. – A zsebéből egy egydolláros bankjegy került elő, ezenkívül eltűnt a bankkártyája és a többi személyes holmija. Újabb terepkutatást tervezünk a férfi cipőjének és értékeinek a megtalálására.

Ujjak nélkül

Hiányzott a halott több ujja is, köztük a gyűrűs a rajta lévő karikagyűrűvel együtt. A holttestet éhes vadak szedhették szét. Az öregúr valószínűleg kihűlés miatt halt meg, netán úgy botlott el, hogy többé nem tudott felkelni. Még nem világos, hogyan juthatott vissza majdnem a magasban lévő emlékhelyig, ahonnan a terepjáróval elindultak. Gyors járása lehetett a veszte, mert a keresésekor már árkon-bokron túl bolyonghatott.

Forrás: www.zsaru.hu

Link: http://www.zsaru.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=3108